Skip to main content

Boldog munkanélküliek?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Már vártam, hogy a növekvő munkanélküliség „társadalomszennyező” hatását milyen régi-új ideológiákkal kívánják majd a koalíció vidékéről bagatellizálni. Sejtettem, hogy előbb-utóbb elhangzik majd: csak az nem jut munkához, aki lusta, és nem is akar dolgozni. No meg a sok lapátra tett haszonleső kijátssza „állam bácsi” jóindulatát. Nem átall a segély mellett még „feketén” dolgozni, s így jutni adómentes többletjövedelemhez.

Fúj, micsoda csaló banda! Szigorítsunk hát a segélyezés feltételein, vizsgáljuk a „rászorultságát” a „boldog munkanélkülieknek”.

Mondom: e szirénhangok előtűnése nem okoz különösebb meglepetést. Ám azt álmomban sem gondoltam, hogy éppen az egyébként felkészült, a társadalombiztosítás berkeiben nagyon is járatos és toleráns gondolkodásmódjáról ismert kereszténydemokrata képviselő, Balogh Gábor hozakodik elő ezzel az avítt érveléssel a parlamenti vita során. S miután ő is itt élte meg az elmúlt negyven évet, gondolkodása sem ment a vulgármarxizmustól, amit obskúrus kijelentésében így ferdített tovább: „Aki nem akar dolgozni, ne is egyék!”

Felhívom a képviselő úr figyelmét, hogy kívánsága igen gyorsan teljesülhet. Az ugyancsak munkátlan nyugdíjasok zömmel már ma is gyakorolják az önmegtartóztatás eme módját, s nem feltétlenül csak pénteki napokon. A jövő évre kilátásba helyezett hús, baromfi és tejáremelések nyomán pedig a munkanélküli családok gyomra – a segély + kiegészítő munka ellenére is – többet fog korogni.

Miközben még inkább „boldogok” lesznek. S nem csak mint „lelki szegények”.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon