K. I. [Kiss Ilona]

Nyomtatóbarát változat

A farkassal csak akkor lehet békésen együtt élni, ha lenyúzzák a bőrét – idézte a Krilov-példázatot vasárnap éjszaka a moszkvai Jelcin-párti tüntetés egyik szónoka. Arra gondolt, hogy a ruckojokkal, haszbulatovokkal nem lehet többé kesztyűs kézzel bánni, lejárt a kompromisszumok ideje. Mindjárt másnap tanúi is lehettünk, miként születnek meg a békés egymás mellett élés feltételei…

Két napra rá másik Jelcin-párti politikus is farkast emlegetett: a Beszélő kérdésére, vajon az új helyzetben is érvényes-e még a múlt heti Jelcin-levél, mely az egész Közép-Európára ráijesztett, imigyen felelt: ideje lenne, hogy felhagyjanak ezzel a teljesen alaptalan ruszofóbiával. Értsék meg, Oroszország ma már legfeljebb csak szelíd farkas. Grigorij Karaszin, az orosz külügyminisztérium osztályvezetője kifejtette: az említett dokumentum nem egyéb, mint a diplomáciai kapcsolatban lévő országok szokásos véleménycseréje, Jelcin elnök csupán az említett európai biztonságról értekezett benne, s mivel belső használatra készült munkadokumentum, a benne foglaltak nyilvános megvitatásának sincs értelme. Új álláspontról szó sincs, az elnök továbbra is úgy véli, hogy az egyes kelet-európai országok belügye, miként intézik sorsukat, külkapcsolataikat. Ez persze nem jelenti azt, hogy bármelyik másik ország, például Oroszország ne fejthetné ki, mit tart jobb megoldásnak, például egy katonai tömbhöz való csatlakozás terén. Ez nem egyenlő a belügyekbe, az ország katonai doktrínájába való beavatkozással. Oroszország azonban nem tartja ésszerűnek olyan csoportok képzését, amelyek Európa összekapcsolása helyett szétszakítására irányulnak. Semmi szükség arra, hogy a térség országai cseberből vederbe essenek, hogy amikor épp csak fölszámolták az egyik katonai tömböt, máris a másikba rohanjanak. Nem konkrétan a NATO-hoz való csatlakozás a kérdés, hanem az, hogy mekkora súlyra tesz szert egy olyan katonai tömb, amely Oroszország elszigetelésére irányul, fogalmaz egyértelműbben Szergej Karaganov, az elnök egyik biztonságpolitikai szakértője.

Nagyon negatív véleményem van róla, mondta lapunknak (Beszélő, szeptember 25.) a magyar NATO-tagságról J. Ambaracumov, az egykori parlament külügyi bizottságának elnöke, s ugyanezt vallotta a parlament másik kulcsembere, Sztyepasin, a nemzetbiztonsági bizottság elnöke is; ők egyértelműen ellenezték Jelcin engedékenységét NATO-ügyben. A parlament feloszlatásának másnapján mindketten lemondtak képviselői mandátumukról, s a hírek szerint apparátusukkal, koncepcióikkal együtt beépültek az elnök csapatába. Sztyepasin már a nemzetbiztonsági miniszter helyettese.

Az orosz–magyar kapcsolatok XX. századi története nem ért még véget.

• Harmadik oldal