Skip to main content

A beugrató

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


agent provocateur (e: azsan provokatőr) fr, beugrató titkos rendőrkém – Idegen szavak és kifejezések szótára, szerk. Bakos Ferenc, Bp. Akadémiai Kiadó, 1979.

Surányi György aláírta a Demokratikus Chartát, Surányi György tehát nem lehet tovább a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Régóta húzza már ezt a nótát a népnemzeti fenomén és jeles bankszakértő, Csurka István. De ennél fontosabb, hogy megerősítette Csurka álláspontját Antall József miniszterelnök, a távolságtartó, gőgös úr is. Hadd visítson a liberális sajtókórus, az oly érzékeny ellenzék, tárja a liberális minimumon ejtett sebeket együttérzést követelve a világ elé, mint az aluljáró koldusa. Hadd szörnyülködjék, hogy a magát ellenzéki pártvonzalmakkal kompromittáló Surányi helyett Bod Péter Ákost, az MDF-aktivistát jelölte ki a posztra a miniszterelnök. Elég erőteljes, mondhatni provokatív ingert alkalmazott Antall József, aki sűrűn bizonyítja, hogy hangsúlyozottan úriemberi stílusideálja nem riasztja vissza a durvaságoktól, ha legendás taktikai érzéke úgy kívánja. Élt már néhányszor ezekkel az eszközökkel. Például, mikor az ellenzéket azzal sértegette, hogy az alvilágban tanulta a politikát, amikor csak arra az időre távozott a parlamenti ülésteremből, míg a neki címzett interpelláció elhangzik, amikor változatlan formában terjesztette a köztársasági elnök elé a tévé- és rádióelnökök kinevezési javaslatát. Ő tudja, miért teszi. Mi is sejtjük.

Most például azért, hogy a költségvetés helyett erre figyeljünk, hogy a hatalmi ellensúlyok elvén esett durva sértésen merengjünk, ahelyett hogy figyelmünk középpontjába az kerüljön: a pénzügyi összeomlás veszélyét szabadítja rá az országra az erőszakos ipari érdek kiszolgálása a politikai stabilitás kedvéért, a költségvetés kormánypárti megszavazásának kedvéért, a pénzpolitika lefejezését az MDF lojalitása kedvéért, a koalíció megmentéséért.

Csak azt nem tudjuk, hogy a liberalizmus történetében oly járatos, a kivárásban oly mesteri gyakorlatot szerzett múzeumigazgató tisztában van-e azzal, hogy mit csinál. Sajnos nem a saját politikai kockázatára. A sokat hallgató miniszterelnök mindannyiunk, gyermekeink jövőjét teszi kockára. Nemcsak ő veszíthet rajta.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon