(Dömötör István)

Nyomtatóbarát változat

Kedves Pető Iván!

Neked címzem ezt a levelet, mert bár nem tudom, hogy Te vagy-e a megalakuló vagy már meg is alakult új platform vezetője – vagy tán Rajk Laci, aki vasárnap este hétre a lakására összeröffentette az alakuló gyűlést. Csak azt tudom, hogy Te voltál az, aki vasárnap délelőtt engem, mint kutya a vizet magáról, leráztál, amidőn kérdéseimmel, aggodalmaimmal zaklattalak. Leráztál, mondván, hogy a gyűlést akarod figyelni, s én tiszteletben tartottam ezt, pedig nyugodtan mondhattad volna a valót, hogy momentán az érdeklődésem kényelmetlen számodra. Vagyok annyira szabad demokrata én is, hogy mint ahogy most sem, ott sem sértődtem volna meg. De láttam, hogy utánam másokkal mélyedtél kellemesebb csevelybe, miközben a gyűlés ugyanolyan izgalmasan folyt. Kösz! Szóval nem tudom, Te vagy-e a (megválasztott?) főnöke az új platformnak, hogy ennél a kevésbé pejoratív megjelölésnél maradjunk. Pető- netán Rajk-platform. Ez utóbbi nem is rossz! Elég jó! Rajk-butik, Rajk-platform. Ám ennek most nem tudok örülni. Miért?

Többször mondtam, s le is írtam; engem is, sok ezer társammal együtt a „kemény mag”, a demokratikus ellenzék tudása, mersze és tettrekészsége vonzott a párthoz, ám amit most készültök tenni, az nem tetszik nekem. És ez lenne a kisebb baj, hiszen ez csak az én véleményem, az pedig szabad, és tévedhetek is – szeretném! – ám félek, hogy ebben a vélekedésben nem vagyok magam. Ez már nagyobb baj!

Megválasztott elnökünket tavaly szeptemberben, okkal vagy anélkül, én ezt megítélni nem tudom, mert mást mondatok Ti, s mást Péter, így azt sem, hogy sértettsége jogos volt-e. Péter végül is a tagsághoz fordult, s mi tagok, nagy többséggel őt választottuk (Sokkal nagyobb arányban választottuk meg, mint választatott meg a „nyugodt erő” ’90 tavaszán!) A saját módszereitekkel győzött, ahogy Ti győztetek le a négy igennel Pozsgayékat. Lehet, hogy Péter ügyesen megtévesztette a jóhiszemű, plakátragasztó szabadmederes plebset. Lehet, hogy ravaszul átvert bennünket, kihasználva az informálatlanságunkat, az állítólagos fogékonyságunkat az „intelligens” demagógiára. (Eörsi István, Népszabadság, október 6.), de megválasztottuk. Mi, a demokratikus többség! Tudom, TGM-nek is megvan erről a ragyogó retorikába csomagolt véleménye, ám a tény ettől még tény marad, bármily keserű számotokra is. Tudom, nagyon nehéz elviselni, hogy pont az győzött le, akit Ti 15 hónappal ezelőtt kipilinckáztatok a frakcióvezetésből. Fájdalmas fricska, amely bosszúszomj nélküli elviseléséhez kell(ene) igazán szabad demokratának lenni. Péter ismeri a győztes méltóságát, de hol a vesztesé? A múlt hét szerdáján még azt hittem, megtaláltad Iván. Tévedtem volna?!

Tudom azt is, ahogyan Ti is nagyon jól tudjátok, s félő, hogy meritek is, ám én nagyon remélem, hogy nem teszitek, ha egy csapatból kiveszitek a 26 legjobb embert, akkor a csapat már ettől is vészesen meggyöngül, s közel sem lesz olyan jó, mint előtte volt, pláne akkor, ha ez a 26 – nemtelenül – ellene kezd dolgozni.

Iván! Eddig úgy tudtam, mert írtátok és mondtatok, hogy az SZDSZ-nek az MDF-et kell legyőznie, s nem pedig a megválasztott elnököt, Tölgyessy Pétert. („Remélem, hogy a következő elnök- és ügyvivői választáson sikerül legyőznünk őt.” Népszabadság, november 25.)

Úgy tudtam, hogy a demokratikus pártokban az a szokás, hogy a megválasztott elnök mögé sorakozik fel a vezetőség, hogy együtt megvalósítsák a párt céljait, s nem pedig azért, hogy megdöntsék az elnök friss, és ezért még ártatlan (!), legitim hatalmát. Én tudnám rosszul?! Pedig Ti tanítottatok a demokráciára! Hát már nem az MDF az első számú közellenfél/ellenség, hanem Tölgyessy? Javaslom: szóljatok Csurkának és Kónyának, biztosan örömmel besegít nektek!

Meggyőződésem, hogy ahogyan fel tudtátok, mertétek és tettétek építeni a pártot, ugyanúgy tudnátok, meritek?, de remélem, hogy nem teszitek a párt szétzüllesztését segítség nélkül is. Tisztelem, szeretem és becsülöm Pétert is – én is őrá szavaztam –, de Ő nem ér ennyit! Nem azt mondom, hogy nélküle nem lehet(ett) volna megújítani a pártot, s az sem bizonyos még, hogy képes lesz e gigászi feladat elvégzésére – úgy egészen biztosan nem, ha Ti, a platform, betartotok neki –, de megválasztottuk. Bizalmat szavaztunk neki, mi, a demokratikus többség. Vegyétek már tudomásul, hogy már nem Ti vagytok egyedül a Szabad Demokraták Szövetsége! Hanem a tagság és Ti, együtt! Nem kritika és feltétel nélkül, de a közös – szabad demokrata – elv akolmelegében együtt! Nem kell bizonygatnotok, hogy ki tudnátok csinálni Pétert, ám félő, hogy vele együtt magát a pártot is. Ezt akarjátok?! Megéri az elégtételért?! Iván, kérdeztem, válaszolj(atok)! Elmúlt már a gyűlés!

Ui.: E levél másod- és harmadpéldányát elküldöm a Beszélőnek és Tölgyessynek is. Ha az előbbinek nem kell, vagy te, akár magánlevélben is, nem válaszolsz, úgy eljuttatom Csurkának és Kocsis L. Mihálynak, ők bizton kapnak rajta.

Még mindig tisztelettel és nagyrabecsüléssel, de már féltő aggodalommal: egy mezítlábas vég(i)-tag.

Dömötör István
Mátészalka

• Visszabeszélő