Skip to main content

Mi a lényeg?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Óriási felelősség terheli a kisgazdapártot abban, hogy a tavalyi választási kampányok idején behegedt sebeket tépett fel úgy, hogy a begyógyítási gyógyszerét ismerte volna. A maga által fakasztott indulat- és hangulattengeren evezett be a parlamentbe, és lubickol máig is abban. Mert az 1949–62 között ordasul ejtett sebek 1989-re már begyógyultak, s az utódokban pedig már közvetlen nyomot nem is hagyott. És ha nem szuggerálják bele egy esetleges visszaadási és kárpótlási lehetőség reményét, beletörődött volna, hogy a történelem kerekét nem lehet visszaforgatni büntetlenül, de megpróbálni sem! A még fellelhető bűnösök megnevezése és megbüntetése elégtételül szolgált volna. Ennek hiánya s felkorbácsolt szenvedélyek, a kárpótlás mikéntje körüli vita nem fedné el a lényeget.

Remélem, a kisgazdapárt e bűnéért minimum a széthullásával lakol!

Az is igaz, hogy valamilyen formában mindenkit kár ért az elmúlt negyven év során, de nem mindegy a mértéke és mikéntje. Egyetértek azzal, hogy minden állampolgár kapja meg azt a bizonyos húszezer forint értékű vagyonjegyet, kivéve a volt kommunistákat! Pontosabban, a volt MSZMP-tagokat! Ők ugyanis – bármekkora – előny reményében lettek annak a pártnak a tagjai, amely ide juttatta az országot. Tagságukkal erősítették annak hatalmát!

A 20 ezer forintnyi vagyonjeggyel pici előnyt, ill. annak a lehetőségét kapná meg a megkárosított többség. Azok, akik korábban az ő rovásukra jutottak párttagságuk révén előnyhöz, most ebből ne részesüljenek! De ha még ezzel sikerülne is lecsillapítani a kedélyeket, sem tudom, hogy mi a lényeg. Ti. hogy a kapott vagyonjegyeik hogyan vezethetők be a gazdasági vérkeringésbe, hogyan pezsdítené azt meg? És nem is az a baj, hogy én mint hithű szabad demokrata nem tudom ezt, mert helyettesítem a hitemmel, hanem az sem tudja, aki majd megkapja ezeket a vagyonjegyeket – s így már persze én is, a humán szakos tanár is érdekelve leszek –, sőt az sem, aki majd megveszi, ha megveszi ezeket.

Haraszti Miklós azt írja a Kritika legutóbbi számában, hogy a gazdaságunk legnagyobb baja a hihetetlen tőkeszegénység. Hogyan lesz a kapott vagyonjegyekből vagy értékpapírokból – bár ez utóbbi már több, mint az előző – tőke?!

Erre válaszoljatok, Kedves Gazdasági Szakértőink!

Dömötör István
SZDSZ-tag, Mátészalka















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon