Skip to main content

[Olvasói megjegyzés és szerkesztőségi válasz]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Könyörgöm, csukjuk le! (Beszélő, 1992. január 25.)


LEGFŐBB ÜGYÉSZ HELYETTESE

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Tájékoztatom arról, hogy hivatalból megvizsgáltam Maróczy Sándor perújítási ügyének iratait. Megállapítottam, hogy az alapügyben eljárt hatóságok (ügyészség, bíróság) nem vizsgálták a terhelt távolmaradásának motívumát, az idegen állampolgárságú személyhez fűződő kapcsolatát. Márpedig a büntetés kiszabása szempontjából jelentős tény, melyet a terhelt perújítási tárgyaláson előadott védekezése, mint új bizonyíték megerősített. A bűncselekmény motívumának tükrében a büntetés különösen szigorúnak bizonyult, ezért nem tévedett az első fokon eljárt Pesti Központi Kerületi Bíróság, amikor az alapítéletet hatályon kívül helyezte. Ez esetben viszont már érvényesül a Btk. 2. §-a, ezért az ügyész fellebbezése alaptalan volt.

Intézkedtem a fellebbezés visszavonásáról.

Budapest, április hó 2.

Tisztelettel: dr. Fábián János

Ui. Köszönjük a legfőbb ügyész helyettesének intézkedését. M. S. „bűncselekménye”, a hazatérés megtagadása (magyarul: disszidált) a perújítás idején, 1991-ben már nem volt bűncselekmény (Btk. 2. §) ezért az egykori ítéletet – amelyet szerencséjére távollétében szabtak ki – hatályon kívül helyezték. Ez ellen fellebbezett az ügyész, a fellebbezést vonatta most vissza a legfőbb ügyész helyettese. Milyen nehezen érvényesül az igazság néha a legegyszerűbb esetben is.

K. F.
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon