Skip to main content

K. F.

K. F., Révész Sándor: [Szerkesztőségi vita]


Kedves Laci!

A Kellemetlen parlament című cikkünket bírálva – rád nem jellemző módon – néhol pontatlanul fogalmaztál. Ezekre a pontatlanságokra szeretném felhívni a figyelmedet.

1. „Fennen hivatkozni hiányos, nyilvánvalóan rossz szabályokra nem felelős magatartás” – írod Te. Ez biztosan így van, mi azonban nem hivatkoztunk semmiféle szabályokra se fennen, se alant, mert az egyházak állami támogatásával kapcsolatban ilyenek nem léteznek, tehát nem is lehetnek se hiányosak, se rosszak.

2.






(dr. Fábián János), K. F.: [Olvasói megjegyzés és szerkesztőségi válasz]

Könyörgöm, csukjuk le! (Beszélő, 1992. január 25.)


LEGFŐBB ÜGYÉSZ HELYETTESE

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Tájékoztatom arról, hogy hivatalból megvizsgáltam Maróczy Sándor perújítási ügyének iratait. Megállapítottam, hogy az alapügyben eljárt hatóságok (ügyészség, bíróság) nem vizsgálták a terhelt távolmaradásának motívumát, az idegen állampolgárságú személyhez fűződő kapcsolatát. Márpedig a büntetés kiszabása szempontjából jelentős tény, melyet a terhelt perújítási tárgyaláson előadott védekezése, mint új bizonyíték megerősített.




K. F.: Vas István (1910–1991)


A halál grimasza, hogy Vas István alig egy héttel élte túl Aczél Györgyöt. A köztudat összekötötte őket, nemcsak nevük közszói jelentésének összecsengése miatt, hanem azért is, mert jó személyes kapcsolatban voltak. Ez a kapcsolat a háborús időkből származott, amikor Aczél még nem nagy hatalmú politikus, hanem – úgy mondják – vagányosan bátor ellenálló volt.

Vas István egész életében az maradt.


(Gadó György), K. F.: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]


Szégyenbélyeg

Szégyenbélyeg az egész társadalmon minden kifosztott és feldúlt temető. A rákoskeresztúri temetőben a legutóbbi napokban történt vandál pusztítás Budapest szégyene. Annál is inkább, mert nem először, nem is másodszor történik meg, a tettesek pedig mindig szárazon ússzak meg. Így megy ez évek, sőt évtizedek óta, és a botrányos helyzetről kiadott jelentések, a lapok erről szóló riportjai már-már unalmasak. Legföljebb az elkövetők bátorítására alkalmasak.

Nem igaz, hogy ez ellen a fekély ellen nincs segítség.




K. F.: A hit oktatása


Az Intézet elsősorban a Hit Gyülekezete lelkészi utánpótlását hivatott biztosítani, de fogadunk jelentkezőket más egyházakból is, akik teljes-evangéliumi szemléletű képzésben szeretnének részt venni.

Egyházunk esetében valóban megvalósult az állam és egyház elválasztásának elve, amennyiben a pártállam „föld alá kényszerítette” közösségünket. Így aztán nem volt lehetőségünk arra, hogy oktatási tevékenységünknek adminisztratív formát adjunk, bár a hitoktatásunk és lelkészképzésünk már egy évtizedes múltra tekinthet vissza.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon