(Gadó György), K. F.

Nyomtatóbarát változat

Szégyenbélyeg

Szégyenbélyeg az egész társadalmon minden kifosztott és feldúlt temető. A rákoskeresztúri temetőben a legutóbbi napokban történt vandál pusztítás Budapest szégyene. Annál is inkább, mert nem először, nem is másodszor történik meg, a tettesek pedig mindig szárazon ússzak meg. Így megy ez évek, sőt évtizedek óta, és a botrányos helyzetről kiadott jelentések, a lapok erről szóló riportjai már-már unalmasak. Legföljebb az elkövetők bátorítására alkalmasak.

Nem igaz, hogy ez ellen a fekély ellen nincs segítség. Bűnözés és alkoholizmus, munkanélküliség és hajléktalanság volt ebben a városban 1945 előtt is, de a temetők épek és tiszták maradtak. És velem ma sem lehet elhitetni, hogy megélhetést csak sírok fosztogatásával, sírkövek lopkodásával lehet találni. Hogy a kriptákban kell szállást keresni. Hogy a sírok közötti bűntanyákat el kell túrni.

Nem hiszem el, hogy állandó őrizet és ezernyi rendőr kellene ennek az állapotnak a fölszámolásához Budapesten. Nem kell ehhez más, mint elhatározás, jól átgondolt akcióterv meg egyszer vagy kétszer kétszáz rendőr, kutyákkal. Egyszerre bevetve. És kell hozzá szigor. A kesztyűs kéz itt aztán nem hoz eredményt. Megmondom előre: nem fogok könnyezni, ha az ilyen akció során elkapott huligánokat, bűnözőket esetleg elsősegélyben kell majd részesíteni az őrszobákon.

Évek óta tart a sírkőlopás a temetőkből, de sohasem olvastam, hogy akár a tolvajok, akár orgazdáik lebuktak volna. Miért? Lehet mást is csinálni a sírkőből, mint sírkövet? És ha nem lehet, tehát ha csak a kőfaragókat kell ellenőrizni, ez már megoldhatatlan feladat? Mennyien dolgoznak ebben a szakmában? Az egész országban százan? Kétszázan?

Siralmas és érthetetlen ez az évtizedes tehetetlenkedés, felháborító a belenyugvás, ahogyan a társadalom napirendre tér a hullarablók garázdálkodása fölött.

A holtak csontjait kirángatják a föld alól, az utcákat ellepi a tolvajok és orgazdák levantei nyüzsgése, szenny és bűz borít el kertet, vizet és levegőt, száz forintért leütnek öregasszonyokat a nappali utcán.

Meg kell védeni az élőket, meg kell védeni a holtakat! És nem az Expóval, hanem a temetőkkel kell kezdeni. Amíg azokban rend nincs, az életünk is nagy veszélyben van, és csak szégyenbélyegeinket mutogathatjuk.

Gadó György

Lehet, hogy G. Gy. nem fog könnyezni, ha „az elkapott huligánokat” elsősegélyben kell majd részesíteni az őrszobán, mi azonban ezúttal is tiltakozni fogunk. Az emberi méltóság megőrzéséhez való jog ugyanis a sírgyalázókat éppúgy megilleti, mint a verekedő rendőröket. A régi liberális barátsággal.

K. F.

• Visszabeszélő