Skip to main content

Tisztelt Szerkesztőség!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Örömmel olvastam lapjuk július 27-i számában a debreceni Jászi Oszkár-körről. Jóleső érzés volt megtudni, hogy egyik jelentős vidéki egyetemünkön is megmozdul valami az elmúlt években, és vannak fiatalok akikből nem veszett ki az önálló gondolkodás iránti igény. Sajnálatos azonban, hogy a beszélgetés kitűnő fiatal résztvevőjének szavaiba tévedés is csúszott: legjobb tudomásom szerint Jászi Oszkár újratemetésétől a kormány nem maradt távol, nevében Entz Géza koszorúzott. A temetést követő tudományos ülésszak nyitó előadását Jeszenszky Géza tartotta (bár lehet, hogy inkább történészi, mint miniszteri minőségben.) Mindenesetre szívesen hallottam előadásában, hogy „minden művelt magyar ember nyugodtan tarthatja elődjének Jászi Oszkárt”. (Emlékezetből idézem, nem biztos, hogy szó szerint pontosan.) Így tehát az előadó nyilván nem osztja Szekfű Gyula nézetét, mely szerint Jászi és társai idézték elő Trianon példátlan katasztrófáját. Az ülésszakot követő fogadást Jeszenszky Géza már biztosan külügyminiszterként adta (mikor tellett egy történésznek ilyesmire?).


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon