Skip to main content

A Nemzeti Lakáspolitikai Koncepcióhoz

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Szomorúan olvastam, hogy a szerencsétlen lakáspolitikai koncepcióért Nyitray Rékát hibáztatja kedvenc lapom. Nem rokonom vagy üzletfelem, de volt szerencsém egyetemi előadást hallgatni tőle, és merem állítani, hogy nagy műveltségű, alapos szaktudású, rendkívüli empátiával bíró budai polgár. Azt hiszem, rettenetes harcot vívhat az ÉVM-ből, különböző minisztériumokba szétspriccelt konzervatív káderekkel és a frissen előkerült amatőrökkel. Gondoljátok el, ha mondjuk Perczel Anna próbálná városépítési filozófiáját a földhözragadt „szakértők” és a lakhatásban is nemzeti öntudatot kereső ideológusok egymással is ellentétes irányelveit egy koncepcióban egyesíteni.

Mivel évek óta szerkesztek olyan szűk körű (volt idő, mikor ez egyetlen miniszterhelyettest jelentett) szakmai kiadványt, amelyben nyugat-európai lakáspolitikával foglalkozó cikkek jelennek meg, merem venni a bátorságot, hogy egy rövid gondolat erejéig a témához is hozzászóljak.

Véleményem szerint óriási baklövés átfogó lakáskoncepció készítése, ugyanis ilyen nincs, előző rendszerünkben sem volt, még ha úgy is hívták a lakáshoz jutás évről évre nehezülő feltételrendszerét, de nincs Nyugat-Európában sem.

Viszont van adórendszer, támogatási rendszer, építéspolitika, városépítés, településfejlesztés, népességpolitika, természetvédelem, egészségvédelem.

A lakáshoz jutás feltételét évről évre változtatják a gazdasági helyzethez, a lakosság életszínvonalához, a népesség korösszetételéhez igazítva.

Ha a lakhatás kérdéseivel kíván valaki foglalkozni, külön téma a lakbértámogatás, a saját öröklakásban lakók adótámogatása, a lakásépítés ösztönzése, az időskorúak lakáskörülménye, a fiatalok lakáshoz jutása, a hajléktalanok gondjainak kezelése (a teljesség igénye nélkül).

Ezen témákban időszakonként ki lehet alakítani koncepciót, de szerintem általános „lakáspolitikai koncepció” nincs. Ezért tartom emberfeletti feladatnak, amivel Nyitray Réka miniszteri biztost megbízták.

Az sem lehetetlen, hogy ő mást vállalt el, mint amit megrendeltek tőle (filozófia kontra konkrét megoldások), így különösen nehéz lehet a feladata.

Aki egyébként rossz lakáspolitikai koncepciókat akar olvasni és kritizálni, az bátran olvashatja valamennyi eddig készültet, minisztériumi, fővárosi szinten. Legutóbb éppen saját kedvenc önkormányzatomnak sikeredett egy vázlatszinten is zavaros, ámbár részleteiben úttörő ötleteket tartalmazó lakáskoncepció-féle.

Úgyhogy kedves kritikus barátaim; ne bántsátok Nyitray Rékát!




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon