Skip to main content

Melyik másik…?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Nem tetszik a Másik Magyarország című dokumentum-összeállítás a Magyar Nemzet tévékritikusának. Például azért nem tetszik neki, mert szerinte túl nagy szerepet kap benne Kis János, a szabad demokraták elnöke, Pozsgay viszont keveset. Holott Lőcsei Gabriella szerint: „De éppen az először kinyilvánított és kimondott igazságok jelentőségét hirdetve kellett volna méltó helyet keresni a filmben Pozsgay Imrének, aki igen sokféle kockázatot vállalva legelőször mondta ki: 1956 nem ellenforradalom, hanem népfölkelés volt.”

Leemeltem kalapomat Pozsgay előtt, amikor ezt ’89 februárjában megtette, és ma is tisztelem érte. Csakhogy unom már az idegesítő monopolhozsannát, mert ez a pontos fogalmazás:

1. Pozsgay akkor csakugyan legelőször mondta ki, minthogy őmaga is mindig ellenforradalomnak nevezte a forradalmat harminc éven át.

2. A Lőcsei által enyhe viszolygással emlegetett Kis János meg Konrád Györgyék jó néhányan viszont nem ’89-ben tartottak premiert az igaz szóhasználatból: ők folyamatosan és következetesen forradalomnak nevezték a forradalmat. Kaptak is érte folyamatosan hideget-meleget azoktól, akik viszont róluk még ’90 januárjában is titkos jelentéseket küldtek például Pozsgaynak.

E tények fényében talán mégsem olyan elhibázottak az arányai a Másik Magyarország című Fauer András–Hollós János–Konrád György-féle dokumentumfilmnek. Hiszen azokat szerepelteti nagyobb hangsúllyal, akik a többségnél csakugyan régebben és többet tettek a másik Magyarország megvalósulásáért.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon