Skip to main content

Tisztelt Szerkesztőség!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Végvári-ügyről jut eszembe:

Szir József a nyilasterrorral szembeni – nem túl tömeges – ellenállás kiemelkedő alakja volt. Az ő és csoportja nevéhez fűződik az ellenállás két legismertebb fegyverténye, a Gömbös-szobor felrobbantása és a Városi Színházban megrendezett nyilas pártértekezlet elleni bombatámadás. Hősi halált halt. Az ellenállási legendáriumban azért kapott csupán marginális szerepet, mert cionista volt, ahelyett hogy kommunista lett volna.

Elképzelem most magamnak, hogy Szir József életben marad, és mondjuk 1945 őszén vádiratot kézbesítenek részére, amelyben a változatlanul hatályos büntető rendelkezésekre hivatkozással a két merénylet miatt mások veszélyeztetésével és szándékos dologrongálással vádolják.

Tovább képzelődöm: a bíróság a bűncselekmények elkövetését magától értetődőnek tekinti, hiszen a felhívott büntető rendelkezések valóban változatlanul érvényesek, az elkövetés tényét pedig a vádlott is elismeri. Ugyanakkor megállapítják, hogy Szir József belátási képessége korlátozott, már csak azért is, mivel épelméjű ember nem száll szembe a hatalommal, nem kockáztat, hanem lapít, és várja, hogy mit hoz a holnap. Ezen enyhítő körülmények miatt aztán megússza megrovással, de azért az ítélet kiemeli cselekménye társadalomra veszélyes voltát.

Képzelgéseim végére érve, tiszteletteljes kérdéseim a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez:

Egyetértett volna-e annak idején ezzel az ítélettel? Lát-e jogelméleti különbséget Szir József elképzelt és Végvári őrnagy valóságos ügye között? Emel-e a Végvári-ügyben törvényességi óvást?

Dr. Dévényi György

jogász














Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon