Skip to main content

Ki fest (ördögöt) a falra?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Egerben a napokban, a Fekete Ló vendéglőben vadászvendégek mulattak. Bartha Alajos, volt MSZMP megyei első titkár, aktív honatya mellett, a helyi előkelőség körében nem kisebb személyiség hallgatta a cigánymuzsikát, mint Grósz Károly exfőtitkár. Láthatóan jól érezték magukat, most cseppet sem tartottak a fehérterrortól, vagy akár csak attól, hogy a tőlük egy ajtónyira a söntésben italozók megtámadhatják őket. (Ámbár az is meglehet, odakünn e kapatos urak valójában álcázott állambiztonsági elvtársak voltak.)

Mindenesetre Kazai Zoltán, a Heves megyei rendőrfőkapitány-helyettes a helyi lapban olyasmivel indokolta a levélfelbontás jogosságát – az ő árnyalt megfogalmazása szerint a „célirányos levélellenőrzést” –, hogy ezzel is azokat a vezetőket védelmezik, akik „helyzetüknél fogva terrorcselekmények célpontjai lehetnek.” S mindjárt valamiféle ördögöt is megkísérelt a falra festeni: „Ma a békés átmenet borotvaélen táncol. Nemrég például az MSZP két székházát is feltörték: Budapesten a XIV. kerületben és Szigetszentmiklóson. Ezek apró jelei annak, hogy az átmenet mégsem olyan stabil. S talán mégis szükséges a belső biztonsági szolgálat tevékenysége.”

A főkapitány-helyettes azt egyelőre meg sem említette, hogy a napokban az egri Kispréposti palota sárgásbarna, kopottas oldalfalára hatalmas festékszórós feliratok kerültek, amelyek a zsidókat támadják, s a kettős keresztet éltetik. (Érdekes, a szemközti – két-három méterre lévő – fal hatalmas fehér felülete viszont makulátlanul virít, holott szinte vonzania kellene az elvetemült „zugfirkálókat”. (Talán az ismeretlen tudta: az a rendőrség kerítése, s a testület nehéz anyagi helyzetére tekintettel nem rondíthatta össze?)

A megyei napilap a vártnak megfelelően reagált, s határozott rendőri fellépést sürgetett. Mielőtt az ilyen jelenségek „olyan méreteket” öltenek, hogy „nem lehet őket megfékezni”.

Nem tagadom, egyformán utálom a fajgyűlölőket, s a túlzó sovinizmust. Mostanában mégsem ilyesmiktől félek. Hiszen az ötven-valahány pártból egy sem akad, amelyik efféle nézeteket tűzött volna zászlajára. Jelenleg inkább tartok azoktól az állambiztonságiaktól, akik létük igazolására törekednek. S netán festéket vásárolnak.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon