Skip to main content

Helyreigazítás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Kozák Gyula: A TIB 1988-ban. Beszélő, 1999. szeptember



A szerkesztőség eredetileg bő válogatást tervezett a TIB első évében tartott ülések jegyzőkönyveiből, amely azonban anyagtorlódás miatt kimaradt, miközben a szövegből nem töröltük az utalást. Így maradt ki a TIB alapító tagjainak teljes névsora is, melyet az alábbiakban közlünk.

Kérjük olvasóinkat, hogy a Beszélő évek című sorozatunkhoz kapcsolódó megjegyzéseiket, kiegészítéseiket minél előbb juttassak el a szerkesztőségbe. A sorozatot önálló kötetben is kiadjuk: összeállításakor szeretnénk javaslataikat figyelembe venni.

A Történelmi Emlékbizottság alapító tagjai:

Darvas Iván
Dénes János
Dornbach Alajos
Eörsi István
Erdélyi Tibor
Fekete Gyula
Fónay Jenő
Földes Péter
Forintos György
Gáliné Káldor Vera
Göncz Árpád
Gyenes Judith (Maléter Pál özvegye)
Halda Alíz
Hankiss Elemér
Újhelyiné Haraszti Mária (Losonczy Géza özvegye)
Hegedűs B. András
Hegedűs László
Hősz Dezső
Kertész Dezső
Lambrecht Miklós
Litván György
Lőcsei Pál
Marián István
Mécs Imre
Mensáros László
Molnár Ferenc
Nagy Elek
Nagy Erzsébet
Obersovszky Gyula
Pártay Tivadar
Pomogáts Béla
Rácz Sándor
Regéczy-Nagy László
Széll Jenő
Szilágyi Józsefné
Tóbiás Áron
Újhelyi Szilárd
Ungváry Rudolf
Vásárhelyi Miklós
Zimányi Tibor
Zsámboki Zoltán















































Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon