Skip to main content

[Olvasói levél és szerkesztői válasz]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Kedves Sipulusz!

1. Természetesen minden elismerő félmondatnak örülünk (Beszélő, 1996. 4. szám, 119. lap).

2. Sajnáljuk viszont, hogy a Kortárs beltartalma helyett (amelyben azért, valljuk be, lettek volna még további érdekességek) a borítón közölt hirdetést vette górcsöve alá, mégpedig hosszú, hasábnyi terjedelemben. Persze a reklámok is nagyon tanulságosak, de aligha vagyunk egyedül ama véleménnyel, hogy belőlük hordozóikra érdemben következtetni általában és mostanában különösen sem célszerű. Láthatóan Önök is így vannak ezzel, bizonyítja a Beszélő verzóján mosolygó ifjú hölgy:
Hogy ez eddig nem jutott eszembe?!, no meg az utolsó oldal: Bízza szakemberre!

Ismeretlenül is üdvözli:

Kis Pintér Imre a Kortárs főszerkesztője

Tudomásul vesszük, hogy a Kortársat kiadó Magyar Írószövetségnek semmi köze a hirdetést közrebocsátó Magyar Írószövetséghez.

Ismeretlenül is üdvözli:


Sipulusz
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon