Skip to main content

Beszélő folyóirat, 5. szám, Évfolyam 1, Szám 5

Nádasdy Ádám: Alulnézet

Tamás Gáspár Miklós: A Nagy Imre-ügy

Mink András: Tényárnyaló

Babarczy Eszter: „Szlovénia is másképp csinálta”

Szelényi Iván szociológust Babarczy Eszter kérdezi

Kis János: A Szivárvány-teszt

Morvay Krisztina: Van-e az államnak keresnivalója polgára hálószobájában?

A házasságon belüli nemi erőszak és az alkotmány

Csontos László: Mire szolgál és mit jelent a Jegybank függetlensége?

Juhász József: Bosznia – időzített béke

Ognjen Pribicsevics: Miért van Milosevics még mindig hatalmon Szerbiában?

Radics Viktória: Táborok és metaforák

Jelek egy belgrádi jósdából

: Az Ottlik-emlékkönyvről

beszélget Angyalosi Gergely, Bán Zoltán András, Beck András és Radnóti Sándor

Halasi Zoltán: Mutáló Erosz

Vas, Canetti és Gombrowicz kamaszkori erotikája

Witold Gombrowicz: Napló

Részlet

Bikácsy Gergely: Alagútban, zsákkal

Pléh Csaba: Az elfojtás vagy a kultiváció

Závada Pál: Jadviga-napló

„Sárlucsok, gyalázat”

Bene Sándor: Idegen köntös, vendéghaj

(Domány András): Tisztelt Beszélő!

(Szilasi László): [Olvasói levél]

(Mikes Tamás) - Sipulusz [Tamás Gáspár Miklós]: [Olvasói levél és szerkesztői válasz]

(Kiss Pintér Imre) - Sipulusz [Tamás Gáspár Miklós]: [Olvasói levél és szerkesztői válasz]

(Láng Olivér) - Sipulusz [Tamás Gáspár Miklós]: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon