Skip to main content

Alulnézet

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Külföld, jutott eszembe, ott van ez,
hogy piszok van és önfeledten úsznak
a reáltárgyak bütykei fölött,
hogy akkor hoznak ételt, keveset,
ha megéheznek, nincsenek befonva
a tartalékok képzésének örvén
az elmúlt és a jövendő napok
hurokcsomózott sűrű szőnyegébe.
Szőnyeg se volt, sőt ágy se igazán:
a földön volt a laticel, alája
(ha összenyomtam, föltüremkedett)
morzsák, gombok és hangyák menekültek,
minden magas volt, minden túl magas,
a sötétbarna ajtókeretek,
a kézrehajló hideg rézkilincsek,
a WC-tartály is fönt lebegett
a párás félhomályban, létra kellett,
ha éjjel, bódultan, instrukcióit
feledve, meghúztam, jaj Istenem,
sóhajtott álmosan, tudod, hogy föl kell mászni.
Külföldön élnek így, és önfeledten úsznak,
könyvek és majonézes edénykék között –
mi meg az ágy mögé, a falra rajzszögelt
irdatlan Párizs-térképet néztük, legelve,
a metróállomásokat suttogtuk össze,
vitatkoztunk, mi hol van, lábujjal mutattuk,
majd visszaengedtük, finom energiával,
meggörbült hátunkat a laticelre.





























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon