Majesté!
Allerdurchlauchtigster Grossmächtigster Imperator!
Allergnädigster Kaiser und Herr!
N* kormányzósági székhelyen él egy bizonyos Kukac Mátyás.**
* És Sárbogárdi Jolán stílusában ír (Nappali Ház IX, 1997/2., pp. 89–90), akárcsak1
** Pavlovits Tamás, Pompeji VII, 1996/3–4., pp. 219–252.
Tisztelt Sipulusz Úr!
Nekem esküszöm, hogy nincs fogalmam arról, kit fed a Rákosi Viktortól kölcsönzött álnév, ezért csak így tudom megszólítani.
Sosem szoktam reagálni velem kapcsolatos irományokra, nem nagyon volt példa arra még, hogy én, [vessző nem kell – a szerk.] mint – [gondolatjel hibás – a szerk.] meglehetősen gyakori – céltábla, valaha is visszalőttem volna. Most is csak kérdezni szeretnék valamit a Beszélő júniusi számában megjelent cikkével kapcsolatban.
tisztelt baraatom stop a kiskundorozsmai oteepeeben reprezentatiiv felmeereest keesziitettem stop íme az eredmeeny mi felteetelezeeseet napnaal is feenyesebben bizonyiitja stop a dallas noeszereploeit tartjaak eloekeloenek stop most samantaarool iirok egy picinyke oodaat stop hiive laang oliveer koeltoe
U. i.: Pliszíroz! (Magyar Értelmező kéziszótár, 1972, ISBN 9630507315 + Nyelvművelő kézikönyv, 1985, ISBN 9630523507 és 8). Tehát így Egy (ein) sz.
És: nem drapp! Bézs!
Bézs fr., div., nyersgyapjúszínű, homokszínű, szürkéssárga!
Kedves Sipulusz!
1. Természetesen minden elismerő félmondatnak örülünk (Beszélő, 1996. 4. szám, 119. lap).
2. Sajnáljuk viszont, hogy a Kortárs beltartalma helyett (amelyben azért, valljuk be, lettek volna még további érdekességek) a borítón közölt hirdetést vette górcsöve alá, mégpedig hosszú, hasábnyi terjedelemben. Persze a reklámok is nagyon tanulságosak, de aligha vagyunk egyedül ama véleménnyel, hogy belőlük hordozóikra érdemben következtetni általában és mostanában különösen sem célszerű.
Kedves „Sipulusz”!
Olvastam Magyar Barkádat. Az első ékezet elmaradását nem tudom ugyan mire vélni, de ha már besoroztál utasnak özönvízi járművedre, mert ugye erről van szó, üsse part. A barkához amúgy sem fűlne a fogam így húsvét után.
A magyar sajtó körképében rosszallva konstatáltad, hogy azonos vagyok a Szabadság cikkírójával. Bizony, nagyon csúnya dolog ez, figyelembe véve a politikai előéletemet, szamizdattal, ötvenhattal.
ÉS XL/20., 1996. május 17., 96 Ft, Károlyi Csaba írja Margócsy Istvánról: „Attól tartok, az egyik legfigyelemreméltóbb működő irodalomkritikusunk ma ő. Egyrészt sokan nem működnek kritikusként rendszeresen, másrészt akik meg működnek, azok közt tényleg [tatsächlich] ő ma az egyik legizgalmasabb.” Csaba!
ÉS, rövid ism. Czakó Gábor nyá. kormányfőtanácsos, szépíró gazdaságfilozófiai munkájáról (teljes terjedelmében közöljük): Cz. G.
Ki írta loszif Brodszkij nekrológját a Népszabadságban? E. Fehér Pál.
A Népszava 1996. április 18-ai számában (124. évf. 91.) Bak Mihály kommentálja a Wesselényi utcai zsidó alapítványi iskola tanárai ellen elkövetett iszlám merényletet: „Kultúrák, mélyen gyökeredző [»dz«?] vallási különbségek csaptak össze…” A különbség összecsap, azaz az egyik különbség szúr, a másik különbség összeesik, „…etnikai féltékenység munkál a mélyben” – folytatja Bak hírmagyarázó. Féltékenység? Az afgán merénylő, az iskola higiénikusa fölháborodott a dél-libanoni nép szenvedésén, és elégtételt vőn két ártatlan zsidón. Nem volt rájuk féltékeny. „Bizonyára – megy tovább B.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 36 hét
8 év 9 hét
8 év 13 hét
8 év 13 hét
8 év 14 hét
8 év 15 hét
8 év 15 hét
8 év 17 hét
8 év 17 hét
8 év 18 hét