Skip to main content

A nyolcadik napon

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Halmai Tamásnak, szeretettel

Van, amiben csak félig vagyok biztos.
Az emlékezés például ilyen,
az aranykort hogy lehet megtalálni
a szétszóratás elemeiben?
Talán, ha kicseréljük a fogalmat.
A szétszóratásban kevés a szándék.
A széttartásban több a tudatosság,
s a tudatosság minden határt átlép.

*

Ha fény esik rá, nem nézünk tükörbe,
el vagyunk csúszva, hogy érhetünk össze?
Széttartás van a tömbben és a korban,
széttartás a szavakban, mondatokban,
széttartás van az ágak közt, a fában,
széttartás az egyes, a többes számban.

Széttartás, szétírás van. Az idő
– akár egy eltévedt utcagyerek –
letért a körpályáról, s az időből
építkezünk mi, kancsal emberek.
Mert nincsen többé bizalmunk a kőben.
Széttartás, szétírás van, és aki
az Egyben hisz, az lehet, hogy erőtlen
a széttartást végleg bevallani.
A széttartás lemoshatatlan festék,
a remény
szakadás és véglegesség.

*

Van, amiben csak félig vagyok biztos,
a széttartás, az például ilyen,
hisz az aranykort meg lehet találni
az újraírás elemeiben.
A történet a nyolcadik napon
induljon, mivel az embereket
és fogalmaikat kell újraírni,
hogy megnyíljon egy újabb fejezet
a kódexekben.
Így régi világok
nyílnak ki, de meg egyik sem vakít.
Ez kell, hogy végre elkezdhessük hinni
az emlékezés (tükör)szavait.

Válasz Halmai Tamásnak júniusi számunkban megjelent, Előtt című versére.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon