Skip to main content

[Olvasói hozzászólás és szerkesztőségi válasz]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
(Solt Ottilia: Gyalogolni jó, Beszélő, 40. szám)


Reagálni kívánok magam és több sármelléki választópolgár nevében a „Gyalogolni jó” című Solt Ottilia által írt október 13-án megjelent cikkre.

Szerinte gyalogolni jó, biztosan így van, hiszen amíg Sármellékre ért a zsúfolt, kényelmetlen autóbuszon, rossz hangulata támadt, látszik ez a Sármellékről szóló írása hangvételén.

Zalavárig gyalogolva egészen más stílusban írt Zalavárról. Trabanttal utazni még jobb lehet, mert Zalaapátiról már egész jó hangulatú írás kerekedett.

Nem is ez Sármellék lakosainak a gondja a cikkel kapcsolatban, hanem az, hogy a tájékoztatás pontatlan, az újságírót félreinformálták.

– A demokratikusan, szabadon megválasztott polgármesternek van teljes neve: Szabó Vendel. Amiről viszont nem vitatkozunk, ő tényleg rendes ember, ezért választotta meg a nép, és a szavazatok 76,2%-át ezért kapta meg. MSZMP-tagságát nem titkolta, a falu népe nem az újságból tudta meg, de ő akkor is EMBER volt. Nem 1982 óta a falu tanácselnöke, hanem 1977 óta.

– Az az értelmiségi, aki 7-8 év alatt nem tudja elfogadtatni magát a faluval, tartson önvizsgálatot!

– A képviselő-testületi tagok közül az újságíró állításával ellentétben négyen nem Sármelléken születtek, sőt egyikük az ország másik végéből költözött községünkbe.

– A falu elöregedésével kapcsolatosan is vitatkozunk; az 1982-ben épült 8 tantermes iskola és a 3 csoportos óvoda is túlzsúfolt. Az óvoda nem tud minden igényt kielégíteni.

– A polgármester programját sem a valóságnak megfelelően közli az újságíró.

A választási programbeszéde elmondásakor a művelődési központ színháztermében telt ház volt, ami csak jeles alkalmakkor fordul elő.

Az elhangzott programjának volt egy rövid, egy közép-, és egy hosszú távú terve. A járda és szemétszállítás valóban nem „világforgató” ügy, de egy kistelepülés életében ez is fontos.

– Vonyarcvashegyen nem a volt tanácselnök lett a polgármester.

– Nem tudunk mit kezdeni „az elnök szövevényes kapcsolatrendszere” megjegyzéssel, sem a „titokzatos közvélemény-formáló erők” kifejezéssel. E két fogalom mögé bújtatott jelenséggel a sármelléki nép nem találkozott.

Minden tömegtájékoztatási eszköztől elvárjuk a pontos és korrekt tájékoztatást, még Sármelléken is.

Sármellék, 1990. október 30.


Gombor Lászlóné

Kedves Gombor Lászlóné!

Sajnálom, hogy rosszkedvűnek ítélte a riport sármelléki részét, mert nem volt az. Szabó Vendel polgármester úr tisztességéhez, bizalomra érdemességéhez semmi kétség nem fér, nem is gondoltam, nem is írtam ilyet. Miért lenne bármi rossz a „szövevényes kapcsolatrendszerben” vagy a „titokzatos közvélemény-formáló erőkben”?

El kellene felejtetnünk, hogy a kapcsolat és a közvélemény-formálás a korrupcióval azonos! Szó sincs róla: a jó vezetőnek ezer szállal kell kapcsolódnia a közösséghez, a hétköznapi gondokhoz, s az a jó, ha a közvéleményt kis belső áramlatok alakítják. És teljesen egyetértek: a járda meg a szemétszállítás nagyon fontos dolgok. (Nemcsak Sármelléken, hanem pl. Budapesten is.)

Amit a faluról megtudtam, nagyrészt a polgármestertől tudtam meg, pl. a demográfiai viszonyokról. Azt hittem – és most is remélem –, hogy egyforma szeretettel írtam mindhárom polgármesterről és mindhárom faluról, tisztelve bennük a legfőbb tisztelnivalót: hogy mindegyik más, mindegyik élni akar és küszködik. Hogy venném magamnak a bátorságot, hogy „osztályozzam” őket?

Sok sikert kívánok, és szeretettel üdvözlöm Szabó Vendelt.


Solt Ottilia










































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon