Skip to main content

[Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Tisztelt Képviselő Asszony!

Szűkebb hazám e napi sajtóját olvasgatva is félelem gyötör. És Ön még ellenállásra buzdít! Ön, a liberális, szabad demokrata országgyűlési képviselő, a törvényalkotó. Tudja azt Ön, hogy a helyi autóbusz ellenőrei Kecskeméten rendőri erősítést kapnak, hogy ellenőrzési feladataikat elláthassák, hogy egyik hetilapunkban a volt bűnöző elemek kijelentik, hogy ölni fognak! Hogy már nem a betörők és fosztogatók félnek, hanem azok, akik az igazukat keresik…, hogy egyik bevallja, hogy ő bizony 4 éve lopásból él…, hogy egy bűnöző lebukásakor ügyészségi feljelentést tett Göncz Árpád köztársasági elnök ellen, mert vele együtt fosztotta ki a város egyik ABC-üzletét, és térképvázlatot is rajzolt útvonalukról az ügyészségnek…, és kérte Göncz Árpád ellen az ügyészségi vizsgálatot…, hogy Esztergomban a maffia-razzia után még mindig félnek az emberek… hogy a rajtaütésben a rendőrség gázpisztolyokat, rohamkéseket és kommandós géppisztolyokat zsákmányolt a 40 tagú bűnözőelitből, amely főként lengyel, olasz és cigány bűnözőkből állt… (Továbbá két magyar rendőrből – a szerk.)

Nem kell felháborodnia, Asszonyom!

Önnek óriási a felelőssége! Nagyobb, mint sok más képviselőtársának! Önnek tudnia kell, hogy mi, az állampolgárrá váló egyének lemondtunk ugyan a természeti állapotban élvezett szabadságunk egy részéről, de cserébe – a puszta birtoklás bizonytalanságával szemben – elnyerni véltük a tulajdon (életünk) biztonságát! A törvények uralma a szabadság állapotát teremtheti meg, s ahogy Locke írja: „…ahol nincs törvény, ott nincs szabadság”…, de a liberalizmus egyéb irányzatai sem mentik fel a bűnözőket, a törvénysértőket, hiszen amikor az SZDSZ pártlistán az MDF-fel közel azonos nagyságú szavazatot nyert, akkor azok az emberek a személyi biztonságra, a tulajdon biztonságára, a szellemi és gondolatszabadságra, a törvény előtti egyenlőségre, a toleranciára, a területi-politikai csoportautonómiák biztosítására voksoltak, de ebbe nem fért bele a törvénytelenségek védelme!

A közvélemény a Demszky-féle irányzat mellett áll. A közvélemény pedig egyre inkább a hatalmak közt a legelsőnek és legellenállhatatlanabbnak tűnik…, s ha a közvélemény még a törvényességgel is találkozik: akkor az ezzel szemben állók erkölcsi és politikai vesztesek.

Nem tudom megérteni, hogy az SZDSZ-képviselők némelyike talán a korábbi erőszakszervezetek eljárása miatt, de ma is előszeretettel támad mindent, ami a polgári értelemben is vett rend irányába mutat: nem tudva különbséget tenni a politikai és gondolatszabadság elnyomása és a köztörvényes bűnözés üldözése között. Hát ez öreg hiba!

Mi, a liberalizmus eszmerendszerében elkötelezettek nagyon-nagyon várjuk a szabad demokraták egyértelmű, pontos állásfoglalását letéve a garast a köztörvényes bűnözés ellenében a bűnüldöző apparátus mellett – elfeledve végre a kádári rendszer politikai üldöztetéseit.

–olá–

(Cím a szerkesztőségben)

A levéllel kapcsolatban szeretnénk megjegyezni, hogy a könyvárusítás, zokniárusítás és az esztergomi maffia között szerintem különbséget lehet tenni.

Solt Ottilia






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon