Skip to main content

Beszélő hetilap, 7. szám, Évfolyam 3, Szám 7

(Kozma Blanka): [Olvasói hozzászólás]

Solt Ottilia - –olá–: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

–szeg [Kőszeg Ferenc]: Krassó (1933–1991)

Szabó Miklós: Határtalan érzés

Magyar külpolitikai doktrína

: El a kezekkel a nemzeti külpolitikától

Hegedűs–czki [Hegedűs Judit–Gyekiczki András]: Egy hazudós hadügyér

Eörsi János: A megmérettetés réme

Szakszervezeti kerekasztaltörő

Makkai László: Derülj, derülj asztalkánk!

t. a. [Solt Ottilia]: Új csúcs!

–lt [Solt Ottilia]: Kinek a jogállama?

Büki Tamás: Szívelégtelenség

nwa [Nagy W. András]: A „másik Irak” hangjai

: Az Iraki Ellenzéki Erők 12 pontja

Király Béla: Hol lesz a csata?

Dawid Warszawski: Balta a sarokban

Andrzej Goszczynski: A ROAD a maga útján

Bányai Péter: Megint nem volt forradalom

Ara-Kovács Attila - Feischmidt Margit: Virágnyelven

Vajna János: Az árulás dicsérete

Farkas Pál: Min mosolygott Meciar?…

–eö–lg– [Kőszeg Ferenc–Eörsi János–Langmár Ferenc] - –szeg: Járjunk vagyonjegyben?

Soós Károly Attila és Bauer Tamás vitája

(kőszeg): Oldás és/vagy kötés

Beszélgetés Mózs Józseffel

Catherine David - Nicole Leibowitz: Egy minden gyanú felett álló filmes?

: Alain Finkielkraut válasza

André Burguičre: Az igazság nevében

Kende Péter: Horvátország, Jugoszlávia és a magyar nemzeti érdek

(Hídvári László): [Olvasói hozzászólás]

: Sajtóstratégia

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon