Skip to main content

A ROAD a maga útján

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A ROAD, az Állampolgári Mozgalom–Demokratikus Akció január végi első kongresszusán az volt az alapkérdés, hogy egyesüljenek-e a Demokratikus Unióval, s hogy ez a lépés hogyan érintené saját politikai identitásukat. Többórás vita után nyilvánvalóvá vált, hogy a mozgalom megoszlik ebben a kérdésben. A beolvadást ellenző csoport élén Bujak áll.

A múlt év végén az elnökválasztás két fordulója között Mazowiecki, a versengés legfőbb vesztesének tekintett volt miniszterelnök, összehívta választási stábját. Amellett hogy arra szólította fel őket, hogy adják Walesára a voksukat a második fordulóban, Mazowiecki egy új párt megalapítását indítványozta. Ilyen körülmények között jött létre a Demokratikus Unió, amely a ROAD-ból és a Demokratikus Jobboldali Fórumból tevődött össze, abból a két politikai csoportosulásból, amelyik a Mazowiecki elnökségéért folytatott kampányt támogatta, s amelyik néhány héttel korábban Krakkóban megalapította a Szövetség a Demokráciáért szervezetet. De még mielőtt az első lépéseket megtették volna, nézeteltérések támadtak a tekintetben, hogy a kétféle orientáció közül melyik játssza a domináns szerepet az Unión belül.

A nézeteltérések ellenére a hat hónapos ROAD alapító tanácsa december 15-én deklarációt fogalmazott meg arról, hogy a mozgalom támogatja a Mazowiecki-féle Uniót. A végső döntést azonban a ROAD országos kongresszusának kellett meghoznia, amelyet 1991. január végére terveztek.

A ROAD tervei körüli ellentmondások a párt prominens vezetőinek eltérő nézeteiből fakadnak. 1990. július 16-tól, amikor 101 aláírással életbe lépett az alapító nyilatkozat, a jövendő tevékenységet előkészítő munkát a mozgalom két országos vezéralakja: Zbigniew Bujak és Wladyslaw Frasyniuk irányította. Ma egymással ellentétes álláspontot képviselnek a ROAD követendő stratégiájával kapcsolatban.

Bujak úgy gondolja, hogy a ROAD-nak meg kellene őriznie autonómiáját, hogy a munkásoknak vonzó programot adhasson. Frasyniuk ezzel szemben a Demokratikus Unióval való szervezeti egybeolvadás mellett érvel arra hivatkozva, hogy ez megnövelné az esélyeket a közeli parlamenti választásokon.

A ROAD aktivistáinak sorában a földalatti Szolidaritás e két legendás vezéralakján kívül a lengyel politikai élet számos olyan prominens figurája is megtalálható, mint Adam Michnik, Henryk Wujec, Jan Litynski, Jan Rokita, Andrzej Wielowieyski és Jacek Kuron. Az ő felfogásuk sem tekinthető egységesnek a mozgalom követendő útjával kapcsolatban.

„A választási stratégia szempontjából is az a jó, ha megőrizzük identitásunkat” – mondta Michnik. „Ha már a legelején szakadással kezdjük, csak azt érjük el, hogy a választók többsége megint otthon marad” – vetette ellen Kuron.

Nehéz megítélni, hogy ezek a nézeteltérések milyen mértékben befolyásolhatják az általános politikai helyzetet. A ROAD mint párt éppen csak megkezdte működését, az első kongresszusa előtt összesen 5252 tagja volt. De nem szabad alábecsülni azt a tényt, hogy ez a mozgalom tömöríti a Szolidaritás régi vezetőinek többségét. Közülük sokan komoly tapasztalatokkal rendelkeznek politikai és társadalmi mozgalmak szervezésében, olyan emberek, mint Kuron, Michnik és Litynski, akik húsz évvel ezelőtt megalakították a KOR-t, a társadalmi önvédelmi bizottságot, az első nyíltan antitotalitárius mozgalmat.

A ROAD-ot politikai ellenfelei baloldali címkével emlegetik, ami egyértelmű lejáratásnak számít a mai Lengyelországban. Néhány nappal a ROAD kongresszusa előtt a Trybuna c. posztkommunista napilap azt írta, hogy a mozgalom bejelentette a Szocialista Internacionáléhoz való csatlakozását. A bejelentést azonnal megcáfolták, az eset mégis jól érzékelteti a ROAD körüli atmoszférát.

A párt programjáról még nem sokat lehet mondani. A kongresszusra előkészített programnyilatkozatban többek között ez áll: „Elutasítjuk az osztálypárt modelljét és az erőszakot az emberek közötti viszonyokban. Egyeztetni kívánjuk az eltérő egyéni és csoportérdekeket a közérdek egészével.”

A közelgő választások kétségtelenül szükségessé teszik majd a részletesebb, specifikusabb program kidolgozását. A ROAD aktivistái mindenesetre a választások elhalasztásával szemben foglaltak állást, szerintük a választásokat meg kell tartani még ez év áprilisa előtt. Aggodalmuknak adnak hangot az elnök körüli hatalmi centrum kiépítésének kísérlete miatt is, mint amilyen az alkotmányellenes Elnöki Tanács.

A küldöttek úgy határoztak, hogy megőrzik a ROAD autonómiáját, a Demokratikus Unió egyesülési kongresszusának megszervezéséig. A mozgalom vezetőjének Frasyniukot választották meg.
























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon