Kiss Ilona

Nyomtatóbarát változat

Az oroszországi választások legnagyobb szenzációja, hogy a magát Oroszországi Liberális Demokrata Pártnak nevező fasiszta szervezet messze megelőzte a legesélyesebbnek tartott demokratikus reformpártokat, s a hétfő esti részeredmények szerint akár a mandátumok egynegyedét is megkaphatja az Állami Dumában. A Zsirinovszkij-párt öttagú főtanácsának tagjával a párt székházában, egy lepusztult belvárosi bérházban beszélgettünk: a tatarozatlan irodákban felesleges röpcédulák pótolják a padlót, egyedül az elnök fogadószobája ragyog, akár egy XIX. századi szalon. A bejáratnál terepszínű egyenruhás, rövidre nyírt hajú fiúk állnak őrt: lőfegyvert nem viselnek, csak gumibotot, nyugtat meg egyikük. Egyébként is csak a párt újságjait, röplapjait osztogatják, az idegenektől darabjáért 50 rubelt gombolnak le, Zsirinovszkij hírhedt, hitlerista könyvéért (Utolsó roham délre) 500 rubelt. Interjút az elnök 500 dollárért adna, az alig negyvenéves, hatalmas termetű, szőke, kék szemű Vengerovszkij viszont ingyen is szívesen nyilatkozik, már csak azért is, mert mint mondja, neve a magyar szóból származik. Ha pártja lehetőséget kap kormányalakításra – bocsátja előre –, ő lesz a hadügyminiszteri tárca várományosa.

Minek köszönhető ez az átütő siker?

Mi az erősek, az egészségesek pártja vagyunk. Az embereknek elegük van a remegő kezű alkoholista vezérekből. Az októberi eseményekben egyedül a mi kezünkhöz nem tapadt vér. A mi zászlónkon Oroszország eredeti történelmi határokkal látható, rajta a sólyom: ez az egyetlen madár, amelyik nem dögevő. És főleg: az embereknek viszket a tenyerük, hogy fegyvert foghassanak. Mi azt a harci szellemet akarjuk beléjük táplálni, amit én például annak idején a katonaságnál kaptam meg: ott tudtuk meg, mi egy férfi igazi feladata.

Miért éppen liberális demokratának nevezik a pártjukat? A programjuknak nem sok köze van a klasszikus liberalizmushoz.

Oroszországban a liberalizmusnak is sajátos árnyalata van. Marx sem olyannak találta ki a marxizmust, mint amilyen nálunk lett. Vlagyimir Volfovics (azaz Zsirinovszkij) már diákkorában közvetlenül tanulmányozhatta az európai demokratikus mozgalmakat, s a liberális elveket különösen megkedvelte.

A hetvenes években egy szovjet embernek utazgatni – nem kis privilégium volt.

Vlagyimir Volfovics jogot végzett, nyelveket tud, s több olyan munkahelye volt, hogy járhatott külföldre, például a Béke nevű könyvkiadó jogászaként, aztán tudományos tanácsadó volt olyan közismert intézményeknél, mint a külföldi országokkal fenntartandó Barátság Bizottsága. Másik diplomáját mint keletkutató szerezte: hosszú ideig volt tanulmányúton Törökországban. Úgyhogy volt miből pártprogramot választani.

Amint hatályon kívül helyezték a szovjet alkotmány hírhedt hatodik cikkelyét, amely az SZKP egyeduralmát mondta ki, az önök pártját napok alatt be is jegyezték. Honnan ez a misztikus gyorsaság?

Amikor az egypártrendszert eltörölték, már együtt volt hat-hét ember (én fél évvel később csatlakoztam). Az volt a feladat, hogy demokratikus keretek között meghonosítsuk a többpártrendszer eszméjét a szovjet politikai életben.

Ki adta ezt a feladatot?

Nem a KGB, ha erre gondol. Az viszont biztos, hogy a Liberális Párt a laboratóriuma annak a gyakorlatnak, amit majd később, nagy méretekben minden szervezet kénytelen lesz megvalósítani a saját területén.

Nem valami biztató perspektíva… Zsirinovszkij tagadhatatlan vonzerővel rendelkezik: amikor szónokol, még az is a képernyőt bámulja, akinek egyébként elege van belőle. Azt mondják: ezt Kaspirovszkijtól tanulta, aki tévén keresztül hipnotizálja az embereket.

Ugyan, Kaspirovszkij nem tagja az LDP-nek, nem tagja annak az árnyékkormánynak sem, amivel majd szükség esetén előállunk, hanem csupán egy gyakorló pszichiáter, aki az év túlnyomó részét külföldön tölti.

De ő az egyik listavezetőjük.

Nem hiszem, hogy szükségünk lett volna ismereteire a kampány során, és nem is használtuk fel. Ezt csak az afféle izraeli–orosz kettős állampolgárságú egyének, terjesztik, mint Hazanov, aki olyan vicceket enged meg magának, hogy Zsirinovszkijnál a párttagság kritériuma a vesebetegség: hogy legyen Kaspirovszkijnak kit gyógyítania. Mi nem hipnózissal, hanem a szívós pártépítő munkával nyertünk: egy éve hetvenezer tagunk volt, a kampány idején naponta 50-60 ember csatlakozott. Nálunk nem kell bélyeget ragasztani, nem kell ajánlás, idejön, kitölti a nyilatkozatot, és kész. Minden szombaton tömeggyűlést tartunk a Szokolnyiki parkban, Zsirinovszkij Oroszország minden városában megfordult. Egyedül ő tud bánni az emberekkel. A zenés-táncos kampányzárónkon megkoszorúztuk az ismeretlen katona sírját – hogy lennénk fasiszta párt, ha egyszer a fasizmus elleni győzelem emlékére égő örök lángnál tisztelgünk.

Persze, ellenfeleinknek könnyebb, ha marginális fasiszta pártnak neveznek bennünket, akiket csakúgy félre lehet söpörni. De mi tudjuk, mit akarunk.

Milyen rétegekből érkeznek a tagjaik?

A liberális pártban minden társadalmi rétegből vannak képviselők. Én például igazgatóhelyettes vagyok a legnagyobb oroszországi informatikai kutatóintézetben. Korábban a legnagyobb ugyanilyen jellegű szovjet informatikai szakbizottságot vezettem.

Katonatisztek, rendőrök vannak?

Igen, a tagság negyedrésze. Most nagyarányú elbocsátások vannak a hadseregben, főként leszerelt tisztek jönnek hozzánk, nálunk találták meg a nekik megfelelő politikai orientációt. A jelenlegi orosz törvények szerint külön pártot nem alakíthatnak.

A választás előtti napon mutatott be az osztankinói tévéadó filmet az önök pártjáról, amiben félkatonai, ifjúsági szervezeteikről is jócskán volt szó.

Ez a film is tipikus propaganda célzatú hamisítvány, a szovjet rendező, Csuhraj fia készítette, de mi nem nézhettük meg, mielőtt műsorra került volna. Ma itt volt székházunkban az EBEÉ képviselője: bírósági pert indítunk.

Ifjúsági szervezetünk valóban van. Hogy idevonzzuk a fiatalokat, valóban használunk olyan eszközöket, mint például a küzdősport. A szervezet megalakulásakor a fiatalok valóban kérték, hogy kék színű egyenruhát viselhessenek mint repülősök, öt hónapja azonban már nem hordják.

Kik állnak önök mögött?

Iparosok, akik egyelőre még nem kívánják megnevezni magukat. Amellett, hogy állami hivatalt töltök be, nekem is van Moszkvában néhány éttermem: a haszonból nem Mercedest veszek, hanem pártügyeket finanszírozok.

Külföldi kapcsolatok?

Nagyon jó munkakapcsolatban vagyunk a Német Nemzeti Szövetséggel, az olaszokkal, Le Pentől üdvözlő táviratot kaptunk. Egyszóval az európai jobboldal szerves részei vagyunk.

És az orosz emigráció?

Nézze, mindenki tudja, mennyien kint maradtak külföldön, a titkosszolgálattól és a felderítőktől egyaránt. Hadd mondjak csak annyit: a kellő pillanatban meg fognak találni bennünket.

Milyen viszonyban vannak a kommunistákkal? Ha lehetőségük lesz kormányalakításra, koalícióra lépnek velük?

Zsuganovval nincs kapcsolatunk. De nem zárjuk ki az együttműködést: most az orosz kommunista párt is elfoglalta az őt megillető helyét a politikai térben. Én párttag voltam. Feloszlatásakor leraktam a párttagkönyvem, rájöttem, hogy egy olyan párttal, ahol ennyi áruló van, nem haladhatok egy úton. A politikai vezetés többi tagja nem volt párttag. Sok elvünk egybeesik. Ők is, mi is az erős állam, a háború megakadályozása, a patriotizmus mellett állunk.

És a demokratákkal vállalják az együttműködést?

Természetesen. Csak ők hallani sem akarnak erről. Már az októberi válság idején felajánlottuk közvetítői szolgálatainkat, nem éltek vele. Egyébként is az egész demokratikus tábor pánikban van: nézze meg Gajdart, Javlinszkijt! Egész idáig nem tudtak megegyezni, most itt van Zsirinovszkij, ellene lehet egységfrontot alkotni. Most ő az ellenség. Nem baj. Majd tudomásul veszik, hogy mi vagyunk az erősebbek. Mindenki elfelejti, hogy akkor, október éjszaka Gajdar volt az, aki az utcára hívta tüntetni a védtelen embereket, Javlinszkij volt az, aki a ’91-es puccs idején rohant Pugo belügyminisztert letartóztatni, de Pugo tisztességes volt: főbe lőtte magát. Az összes mai vezér, aki a Szovjetunió romjain megcsinálta a maga karrierjét, mind a legfelső pártelithez tartozott, de mind elárulta a pártját. Végigrabolták Oroszországot, most aztán meg se tudnak moccanni. Na, igen, kövér macska nem fog egeret, ahogy az orosz közmondás tartja.

A Zsirinovszkij-párt a jelek szerint bekerül az új orosz parlamentbe. Mik a terveik?

A Liberális Demokrata Párt nem lesz gipszfigura az Állami Duma épületén. Mi minél előbb el akarjuk kezdeni a konstruktív munkát. Mindenre hajlandók vagyunk, semmiféle koalíciótól nem zárkózunk el. De most minden döntés az orosz elnök kezében van: a jelenlegi alkotmány értelmében azt is megteheti, hogy nem bíz meg senkit új kormányalakítással. 1996-ra halasztotta a választásokat, megnyugodott abban, hogy formálisan elfogadták az alkotmányt. Pedig a választók alig több mint fele jelent meg, azoknak alig fele fogadta el, tehát az orosz népnek mindössze egynegyede ért vele egyet. Mi viszont ebbe nem törődünk bele. Haladéktalanul hozzálátunk három alapvető programpontunk megvalósításához. Az egyik a reformkurzus sürgős megindítása, a másik az alkotmány átdolgozása: a nemzetiségi elvű közigazgatásról sürgősen vissza akarunk térni a területi elvű felosztásra. A harmadik terület a külpolitika. Elegünk van az oroszok megalázásából. Azt akarjuk, hogy észrevegyék: nekünk is megvannak a magunk gazdasági és stratégiai érdekei.

Programjukban azt követelik, hogy a hadiipari üzemeket ne állítsák át polgári termelésre, hanem indítsák újra a fegyverkezést.

Új világrend van kialakulóban, de mi nem fogadjuk el. A régi európai geopolitikai helyzet Amerika, a NATO és az oroszellenes politika érdekeire épült. Most a nagy, egyesült Németország érdekei és céljai határozzák meg Közép-Európát: Csehország és Magyarország ebbe az övezetbe tartozik. De épp ezért nekünk is elsősorban a németekkel kell megegyezni. Meg fog történni: nem lesz német-orosz háború. Tudomásul vesszük, hogy Németország geopolitikai érdeke – amint az a balkáni háborúból világos –, kijutni a meleg tengerhez. De ha Németország esetében ezt mindenki elismeri, akkor Oroszországnak is joga van kijutni a meleg tengerhez, mégpedig délen keresztül: fel kell vennünk a harcot a déli határaink mentén újjáéledő iszlám fundamentalizmussal. Rettentő feszült a viszony Tatársztánnal. Ez jobban izgat bennünket, mint hogy mi lesz a kelet-európai országokkal. Önöknek persze lesznek problémáik a nyersanyaghiány, a gáz-, az áramhiány miatt, de ehhez nekünk már semmi közünk. Németország érdekövezetét választották, intézzék el a dolgokat velük.

Akkor arra se számítsunk, hogy az új orosz parlament ratifikálja a magyar–orosz államszerződést, amit Haszbulatovék amiatt utasítottak el, mivel Oroszországnak a záradék szerint bocsánatot kellett volna kérnie ’56-ért?

Tudja mit? Váljunk el egy időre. Maguk kizavarták az országukból az orosz katonákat: ezzel jóllakott egy időre a nemzeti önérzetük. Ne akarjanak most tőlünk semmit. Mi is békén hagyjuk magukat. Emlékszik a Krilov-mesére? Amelyikben a kiskutya ugatja az elefántot, abban a hiszemben, hogy az megijed tőle? Pedig még csak észre sem veszi. Ideje lenne megérteniük, hogy nem egy súlycsoportba tartozunk. Semmilyen engedményt nem vagyunk hajlandók tenni, de nem kérünk, többet a megaláztatásokból sem. Oroszország semmilyen viszonyt nem akar a volt szocialista országokkal. Egyezzenek meg a németekkel: a cseheknek, magyaroknak, lengyeleknek a németekkel van elintéznivalójuk. A mai Oroszországnak semmi köze ’56-hoz, Oroszország nem vállal felelősséget a Szovjetunió tetteiért, annak nem jogutódja. Meg vagyunk fertőzve mindannyian. Jobb, ha nem tetézzük egymás baját.

• Külföld