Gyurovszky S. László

Nyomtatóbarát változat

A dél-morvaországi Slusovice Csehszlovákiában a közelmúltig fogalomnak számított. A sikereiben a bábolnai állami gazdasághoz hasonlítható sikerszövetkezet munkatársainak csupán kis töredéke foglalkozott mezőgazdasági tevékenységgel. A slusovicei agrokombinát elsősorban számítógépek fejlesztésével, szerelésével és eladásával, biotechnológiai kutatások eredményeinek felhasználásával, építőipari és élelmiszer-ipari szolgáltatásokkal, külkereskedelmi tevékenységgel, szállodalánc üzemeltetésével és más, ezekhez hasonló vállalkozásokkal termelte ki az évi mintegy egymilliárd koronás nyereségét. A vállalat rendkívül kiterjedt kapcsolatrendszerrel bírt, és vezetői megkapták a legmagasabb állami és pártkitüntetéseket. Mint azonban nemrég kiderült, ennek a kapcsolatrendszernek szerves elemét képezte a szocialista állambiztonsági hatósággal, az StB-vel való szoros együttműködés is. A slusovicei mintagazdaságot és a titkosrendőrséget részletes írásbeli szerződés kötötte egymáshoz.

Vagyonátmentés cseh módra

Az 1989-es rendszerváltást követően az addig sikeres slusovicei mintagazdaság hirtelen tönkrement. Rövid egy év leforgása alatt az addigi csaknem egymilliárd koronás nyereség hárommilliárd koronás veszteségre változott. Ennek a döbbenetes változásnak azonban aligha csak a rosszabbodó munkaerkölcs és a lépten-nyomon tapasztalható lazaság voltak az okai. A szövetkezet vagyona ugyanis időközben átvándorolt három titokzatos nevű részvénytársaságba. A BÉTA, a NOVA és a NIKA elnevezésű magáncégeket a slusovicei agrokombinát volt vezetői hozták létre, és ők szervezték meg az egész illegális tőkeáramlást is. Az ügyre a vállalat korábbi alkalmazottja, a Charta ’77 aláírása miatt akkor elbocsátott Stanislav Beváty képviselő hívta fel a figyelmet. Információi szerint a gazdasági és egyéb jellegű visszaéléseket kivizsgáló Zák rendőrkapitányt az agrokombinát nagy hatalmú vezetői a cseh belügyminiszterrel leválttatták és házi őrizetben tartották. A szövetkezetben látogatást tett a cseh kormányfő, Petr Pithart, akinél viszont azt kívánták elérni, hogy szabaduljon meg a Slusovice számára kényelmetlenné vált Kubát mezőgazdasági minisztertől. Ez utóbbit a jelek szerint ugyan nem sikerült elérniük, viszont a miniszterelnök látogatását követően megszűnt az éppen csak elkezdődött gazdasági ellenőrzés és a szövetkezeti vagyon átmentése a legutóbbi hetekig zavartalanul folyt tovább.

Szerződés az ördöggel?

Mindez azonban aligha keltett volna különösebb figyelmet, hiszen a törvényellenes vagyonátmentésnek nem ez az egyetlen felderített esete. Az igazi szenzációt más jelentette: Stanislav Beváty szerint Slusovice és az StB első ügyosztálya 1988-ban részletes együttműködési szerződést kötöttek. Az újságokban is közzétett dokumentumok arról tanúskodnak, hogy az StB külföldi hírszerzéssel foglalkozó ügyosztálya anyagi ellenszolgáltatás ellenében nyugati embargó alá eső technológiákat és iparcikkeket tulajdonított el és csempészett át a határokon a slusovicei agrokombinát számára. A jelentésekből az is kitűnik, hogy mindehhez a diplomáciai és külkereskedelmi kirendeltségeket, illetve azok beszervezett dolgozóit használták fel. Nem egy esetben pedig a csehszlovák ENSZ-misszió munkatársai csempészték át a szövetkezet számára eltulajdonított anyagokat. Érdekességként megemlítem, hogy így került vissza 1988. szilveszter éjszakáján a morva seregektől a fehérhegyi csatában elvett hadizászló az NSZK-ból.

Az együttműködés az ilyen jellegű szállításokon túl természetesen más előnyökkel is járt az egyre sikeresebb agrokombinát számára. A mezőgazdasági vállalat kierjedt külkereskedelmi jogokat szerzett (kapott), a szállodáiban a nyugati turisták valutával fizethettek (ehhez is engedély kellett), a belügyminisztériumi titkos csatornák segítségével nagy mennyiségű nyugati embargó alá eső számítógéphez jutottak, és tovább sorolhatnám az így szerzett előnyöket. Az együttműködés szerves részeként az StB ösztöndíjakhoz és tanulmányutakhoz juttatta a slusovicei vállalatot.

A szerződéses kapcsolatról csupán kevesek szereztek tudomást. Közéjük tartozott a szövetkezet három vezetője, akik a felső pártnómenklatúra tagjaként amúgy is beszámolási kötelezettséggel tartoztak az StB-nek, tehát velük teljesen nyíltan lehetett tárgyalni, és nem kellett őket előzetesen beszervezni. A rendszerváltás után a vezetők igyekeztek meghálálni a volt partnereik korábbi segítségét, és sorra alkalmazták a belügyi szolgálatból kidobott StB-tiszteket. Az igazi segítség azonban talán nem is ebben rejlett.

Vállalkozó StB

Az újságokban megjelent dokumentumokból és Stanislav Beváty interpellációjából nem derül ki egyértelműen, hogy az együttműködésben mi volt az StB haszna. Annyi bizonyos, hogy a titkosrendőrségnek ezáltal pontos információi voltak az egyik legsikeresebb csehszlovák vállalat belső viszonyairól és külkapcsolatairól. Úgy tűnik azonban, hogy az StB ezt a mintavállalatot leginkább saját anyagi jellegű céljai kielégítésére használta fel. Az agrokombinátnak meg kellett fizetnie minden előnyért, minden engedélyért, az anyagokért, az ösztöndíjakért és tanulmányutakért egyaránt. A szállodaláncban valutával fizető nyugati turisták pénzének egy része szintén az StB kasszájába vándorolt.

Az eddig nyilvánosságra hozott információkból az is kitűnik, hogy az StB és a slusovicei agrokombinát közti kapcsolat a rendszerváltás után sem lanyhult, és bizonyos keretek közt a mai napig tart. Ezért felmerült a gyanú, hogy a hatalmas szövetkezeti vagyon magánkézbe való átmentése, az StB ügynökeinek intenzív tevékenysége és a már említett Slusovice–StB-szerződés valamilyen formában összefüggnek egymással. Az ügyben folyik az ügyészségi vizsgálat, és a cseh belügyminiszter a saját illetékességében hírzárlatot rendelt el. Így az igazságra vagy legalábbis annak bizonyos részleteire még várnunk kell.

• Külföld