Skip to main content

Vízeltérítés

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Megvalósul a bősi C változat


A helyzet persze szlovák szemszögből sem túlságosan biztató. A szövetségi kormány nemrég ismét napirendre tűzte a gigantikus építkezés költségvetési támogatásának ügyét, és Pozsony számára meglehetősen kényelmetlen döntést hozott. Eszerint a szövetségi kabinet nem támogatja tovább a befejezés előtt álló vízi erőművet a szövetség forrásaiból. Ez érzékeny csapást jelentett Meciarék számára, s Pozsonyban nem is titkolták ingerültségüket. Peter Baco, a csehszlovák tárgyalódelegáció élére nemrég kinevezett kormánymegbízott azonnal követelte, hogy a szövetségi kormány állítsa le a csehországi föderális jellegű építkezéseket is. A felháborodást az sem csitította, hogy – mint utóbb kiderült – a bősi vízi erőmű volt az utolsó olyan beruházás, melyet a szövetségi költségvetés terhére valósítottak meg. Pozsonyban sziklaszilárd az a meggyőződés, hogy a prágai közös kabinetnek nincs joga beleszólni az építkezés sorsába, s csupán egy kötelessége van: biztosítani a pénzt az építkezés befejezéséhez. A szlovák vezetés azonban a látszólag kilátástalan helyzetben sem csügged. Az építkezést állami kötvények kibocsátásával, banki hitelek felvételével és külföldi beruházók bevonásával kívánják folytatni. Talán nem véletlen, hogy az országban lévő három költségvetés közül egyedül a szlovák mutat ki többmilliárdos hiányt, míg a cseh és a szövetségi költségvetés előreláthatólag többlettel zárja az idei évet.

A pénzszerzés lehetséges módozataival foglalkozott nemrég Ivan Carnogursky, a Hydrostav vezérigazgatója is. (A Hydrostav a bősi vízi erőmű fő kivitelezője, s egyben Szlovákia legnagyobb építőipari vállalata.) Carnogursky a Trend című gazdasági hetilapnak nyilatkozva elmondta, hogy vállalata hiteleket nyújt a beruházónak, valamint mozgósítja kanadai és ausztriai kapcsolatait a külföldi tőke gyors ütemű bevonása érdekében. Az önállósuló Szlovákiában az építkezés befejezése össznemzeti üggyé vált, s a jelenlegi kormányzat számára legalább olyan presztízskérdést jelent, mint az Antall-kabinetnek a folyamat megállítása.

Pozsonyban minden valószínűség szerint belenyugodtak abba, hogy a magyarországi féllel nem tudnak megegyezni, s igazából már nem is tartják fontosnak a vízi erőműről tartandó tárgyalásokat. Erről tanúskodik az a tény is, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően a csehszlovák tárgyalódelegáció élén immár nem a mindenkori szlovák miniszterelnök áll. A politikailag jelentéktelen Peter Baco mezőgazdasági miniszter kinevezésével a szlovák fél meglehetősen világosan jelezte véleményét a Magyarországgal folytatandó tárgyalások esetleges súlyáról.

A szlovákiai álláspont megértéséhez világosan kell látni, hogy ma Pozsonyban egyetlen jelentősnek mondható érdekcsoport sem érzi azt, hogy korlátoznia kellene az építkezés befejezésével kapcsolatos aktivitását: szinte mindenki Bős mielőbbi befejezésében érdekelt. Az építkezés munkahelyek ezreit biztosítja a mély válsággal küzdő építőiparnak, lehetővé teszi az energetikai ágazat fontosságának növelését, Pozsonyt rendkívül fontos dunai kikötőhellyé változtatja, s ami talán legfontosabb, a szlovák kormányzatnak lehetőséget nyújt a magyar politika feletti győzelem prezentálásához. Nem szabad ugyanis elhanyagolni azt a tényt, hogy Meciarnak külpolitikai sikerekre vagy látszatsikerekre van szüksége az önállósodó Szlovákia várható gazdasági gondjainak ellensúlyozására, s erre a szlovák–magyar konfliktusban aratott győzelem a legalkalmasabb. Ilyen szerepe volt a Fradi szurkolói ellen bevetett kommandónak is.

Ugyanakkor az is világos, hogy ma Szlovákiában nincs olyan politikai érdekcsoport sem, mely közvetlenül megérezné a C változat befejezését esetleg követő nemzetközi következményeket. Nem tekinthető ilyennek egyik szakmai lobby, egyik jelentős párt sem. A külpolitikai tapasztalatokkal nem rendelkező Szlovákia véleményem szerint nem érzékeli döntésének súlyát, s úgy véli – egyébként nem teljesen alaptalanul –, hogy a nemzetközi közvélemény sem teljesen egységes Bős megítélésében.

Nem érdemes tehát illúziókba ringatnunk magunkat: a vízi erőmű építését szinte biztos, hogy be fogják fejezni. Olyannyira össznemzeti üggyé vált, hogy nincs olyan politikai vagy szakmai csoport, amely a maga valóságában érzékelné a lépés esetleges nemzetközi következményeit. Mindebből sajnos az következik, hogy a C változat megvalósul, és a szlovák–magyar viszonyt hosszú távon megrontó konfliktusforrássá válik.

(Pozsony)














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon