Gyurovszky S. László

Nyomtatóbarát változat

Beszélő: Milyen „elképzelésekkel” kezdte nagyköved munkáját?

Varga György: Úgy gondoltam, először is egyfajta pozitív Magyarország-kép megteremtése lenne rendkívül időszerű és kívánatos, s ezért aktív kulturális és sajtópolitikát kell folytatnunk. Ám az események és a jelenlegi csehszlovák belső válság ezeket a szép terveket majdnem teljes mértékben elsodorta. Sajnos Magyarország „eladására”, a velünk kapcsolatos szorongások feloldására nagyon kevés energiánk és időnk marad. De nemcsak mi vártunk mást, az itteni politikusok is. Az irányt ugyan sejteni lehetett, de nem lehetett előre látni az események gyorsaságát és az általuk okozott feszültségek nagyságát.

Eredeti elképzeléseinken tehát módosítanunk kellett, és ma úgy látom, hogy legfontosabb feladatunk a hazafelé irányuló tájékoztatás objektivitásának kialakítása. Rendkívül fontos, hogy a magyar politika pontosan tisztában legyen azzal, hogy mi is történik voltaképp Csehszlovákiában, és hogy ezekből az ismeretekből megfelelő következtetéseket vonjon le. Az már más kérdés, hogy egy apparátus, egy hivatali „gépezet” és egy teljesen új politikai elit hogyan tud erre az óriási információözönre reagálni. Tehát nagykövetségünk elsősorban a klasszikus diplomáciai munka egyik felét műveli a legnagyobb intenzitással, ez pedig a tájékoztatás. Az „image” kialakítására, ami nagy álmom, sajnos alig van idő.

Beszélő: A magyar kormányzat mennyire fogékony az Ön által közvetített Csehszlovákia-képre?

V. Gy.: Magyarországon ma sem a kabinetnek, sem a parlamenti pártoknak nem volt idejük arra, hogy megfelelő képet alakítsanak ki maguknak Közép-Európáról, s ezen belül Csehszlovákiáról. Amit a kormány vagy az apparátus „tud” a térségről, az jórészt „külső” szemlélők megközelítéseire épül. A „külső” szemlélő pedig hajlamos a túlzott egyszerűsítésekre, a sematikus látásmódra, vélemények és prekoncepciók kialakítására, belülről viszont bizonyos rokonszenvek és ellenszenvek elsodorhatnak bennünket az objektivitás ideális pontjáról. Tehát nekünk, itt Prágában talán jobb az arányérzékünk, kívülről talán higgadtabban szemlélik a dolgokat. Hogy ez a két szemlélet találkozik-e egymással és hogy születik-e szintézis, ez elsősorban a külügyi apparátuson múlik, mely a dolgok természetéből adódóan mostanában a térség egyik országában sem működik zökkenőmentesen.

Beszélő: A szlovák nacionalista pártok tavaly tavasszal teljesen reális lehetőségként mérlegelték a kisantant újjászületését, és Magyarország várható expanziós, revizionista politikájával érveltek. Az ehhez hasonló elképzeléseket szerencsére az idő túlhaladta, és úgy tűnik, hogy Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország hármas együttműködése az egyik garanciája lehet annak, hogy Magyarország ma nem szigetelődik el. Ön szerint mi lehet a szerepe a magyarországi külpolitikának e tendenciák formálásában?

V. Gy.: Magam is valószínűtlennek tartom egy kisantantszerű képződmény létrejöttét, már csak azért is, mivel szomszédaink saját problémáikkal vannak elfoglalva; és nem azzal; hogy ellenünk összefogjanak. Bár, egy rossz magyar külpolitika kiválthatja ezt a reakciót, függetlenül a hármas együttműködéstől. A hármas együttműködés magyar, lengyel és csehszlovák, hangsúlyozom: csehszlovák dimenzió, és ebben mi magyarok nagyon érdekeltek vagyunk; s ezzel kapcsolatosan ma Magyarországon, úgy gondolom, konszenzus van. Ez az együttműködés nem irányul senki ellen, de jól szogálhatja azt, hogy ezek az országok legalább ne forduljanak egymással szembe. Ha azonban a három állam közül egy de jure megszűnik létezni – természetesen Csehszlovákiára gondolok – akkor a hármas együttműködésnek gyakorlatilag befellegzett.

Beszélő: Ön nemrég hosszabb körutat tett Szlovákia magyarlakta tájain. Milyennek ítélte a magyar kisebbség helyzetét?

V. Gy.: Mielőtt válaszolnék, elmondom, miért vállalkoztam erre a szlovákiai körútra. Nem vagyok szlovákiai magyar származású, nincsenek itt rokonaim, eredeti szakmám, a bohemisztika inkább Csehországhoz köt, semmilyen közvetlenül megélt tapasztalat nem köt tehát ehhez a vidékhez. Úgy éreztem, hogy legalább egy hetet itt kell töltenem, hogy az egész itteni valóság tapinthatóvá váljék számomra. A magyarországi politikai közélet szempontjából a kisebbségi kérdés nem is napi politikai, hanem elsősorban erkölcsi kérdés: e téren tehát a magyar nagykövet nem hagyatkozhat közvetett információkra.

Legelső benyomásom az volt, hogy az emberek itt sokszor józanabbul szemlélik a világot, mint mi Magyarországon. A szlovákiai magyarokat ugyanis bizonyos szempontból súlyos helyzetük nem arra kényszeríti, hogy handabandázzanak, és mindenféle tragikus pózokba vágják magukat. Túlnyomó többségükben megpróbálnak pártállástól és társadalmi hovatartozástól teljesen függetlenül realista képet alkotni maguk számára a világról. Az értelmiséget elsősorban a nemzeti identitás megőrzése foglalkoztatja, az egyszerű embereket pedig – és ők vannak többségben – alapvetően az egzisztenciális problémák kötik le. Az értelmiségnek azonban valahol kötelessége is az identitás megőrzése. Azt tapasztaltam, hogy a bizonyos szlovák kormánykörök által kifejtett, többé-kevésbé burkolt asszimilációs nyomásra az itteni magyarság rendkívül józanul és pragmatikusan reagál – pártállástól függetlenül. Meggyőződésem, hogy ez a legésszerűbb reakció, hiszen ilyen feszült helyzetekben mindig a kisebbség húzza a rövidebbet. Úgy láttam, hogy a szlovákiai magyarság nagyon jól megfér azokkal a szlovákokkal, akikkel együtt él. Utam során helyi konfliktusról nem is igen hallottam. Ha volt is erre példa, mindig kívülről jött az inspiráció.

Ha a szlovák politika őszintén elismeri, hogy a kisebbségi magyarok a szlovák politikai élet cselekvő alanyai, nem pedig tárgyai és nem is történelmi szorongások eredői, a magyar politika pedig megfelelő alázattal viselkedik – és elsősorban a kisebbségi valós szükségleteit tartja szem előtt, nem pedig saját politikai és belpolitikai céljait –, akkor azt hiszem, eredményeket lehet majd felmutatni.

Beszélő: Hogyan ítélik meg az ott élők Magyarország Szlovákiával kapcsolatos kisebbségpolitikáját?

V. Gy.: Én úgy érzem, hogy gazdasági és kulturális téren sokkal több gyakorlati segítséget várnak tőlünk. Sok helyütt úgy látják, hogy Magyarország még mindig magára hagyja a kisebbséget. Hangzottak el bírálatok elsősorban liberális vezetők részéről a magyar tömegtájékoztatásnak címezve, de én ezt nem a magyar kormány kritikájának tartom, mint ahogy nem is az.

Nagyon érdekes dolog, hogy az Ipolyság környékén, vagy a Csallóközben, ahol az életszínvonal jóval meghaladja a szlovákiai átlagot, Magyarország gazdasági szempontból egyszerűen nem példa számukra. És tulajdonképpen ez az igazi kritika. Holott igen fontos fenne, hogy a szlovákiai magyarság számára Magyarország olyan kötődési pontot jelentsen, ahol a többségi magyar kultúra létezik, és ahonnan értékeket lehet átvenni. Én azt hiszem, hogy Magyarország akkor segítheti leginkább a magyar kisebbségeket, ha meg tud maradni Közép-Európa viszonylag nyugodt szigetének.

Beszélő: Csehszlovákiában még mértékadó politikai körökben is mérlegelik Szlovákia esetleges elszakadásának a következményeit. Tapasztalatai szerint hogyan reagáltak erre az itt élő magyarok?

V. Gy.: Szlovákiában valóban egyre többen hisznek a független állam szükségességében, s valóban növekszik azon szlovákok száma, akik önálló államot akarnak, de ez a szám még távolról sem éri el a többséget. A magyarok között szintén találhatók olyanok, akik történelmi álmok és illúziók fogságában és érthető geopolitikai tájékozatlanságból hajlanak a független Szlovákia eszméjének támogatására, ezek azonban tényleg elenyésző kisebbségben vannak. Csehországban viszont sokan vannak olyanok, akik ingerülten reagálnak a szlovákok részben jogos törekvéseire, s azt mondják, hogy hát jó, akkor menjenek, és csináljanak maguknak egy saját államot, és hagyjanak minket békén. Úgy vélem, hogy Csehszlovákiában éppen a magyar kisebbség áll leginkább a föderáció pártján. Helyi magyar vezetőkkel beszélgetve az volt a tapasztalatom, hogy szinte valamennyien szorongással tekintenek egy esetleges független szlovák államra.

Beszélő: Ismeretes, hogy Csehszovákiában három kisebbségi magyar mozgalom létezik: a Független Magyar Kezdeményezés a szlovákiai kormánykoalíció tagja, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és az Együttélés Politikai Mozgalom pedig az ellenzék padsoraiban foglal helyet. Mindhárom szervezet rendkívül érzékenyen figyeli Magyarország velük kapcsolatos hivatalos megnyilvánulásait. Egy nagykövetség ilyen helyzetben milyen politikát tud folytatni?

V. Gy.: Mi a kapcsolatok megszervezésében technikai segítséget tudunk nyújtani, és hangsúlyozottan a semlegesség politikáját folytatjuk. Tehát nemcsak azt nézzük, hogy melyik csehszlovákiai magyar pártnak mekkora a befolyása Szlovákiában vagy esetleg mekkora a népszerűsége Magyarországon, az anyaország vezető politikusai között. Tehát semlegességre törekszünk, ami azonban nem azonos a közönnyel. Mi nem befolyásolhatjuk őket, hiszen valamennyien aktív résztvevői, szuverén alanyai a csehszlovák politikának. Nem szabhatjuk meg, kivel erősítsék kapcsolatukat, és kivel ne. Mi azt szeretnénk, ha a két ország valamennyi parlamenti politikai pártja között sokrétű és gazdag kapcsolatrendszer alakulna ki.

• Külföld