Skip to main content

Független magyar polgárok

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A közgyűlést megelőző vitákból egyértelműen kiderült, hogy az FMK vezetői és tagjai egyaránt szükségét érezték a radikális változásoknak. „Megelégelték” a laza, mozgalmi politizálást, úgy ítélték meg, hogy a jelenlegi helyzet kötöttebb szervezeti formát és igazi pártszerű kereteket, ugyanakkor szélesebb politikai spektrumot követel. Az első cél megvalósítása érdekében a közgyűlés szinte teljesen „átírta” az FMK, illetve ma már MPP alapszabályát. Jelentősen bővült az elnök jogköre, s a párt minden szintjén nőtt az egyéni döntés, valamint az ezzel járó egyéni felelősség szerepe. A túlzott hatalomkoncentrációt megelőzendő, világosabbá vált a testületi számon kérés rendje. Létrejött az alapszabályban rögzített normák betartására ügyelő Etikai Bizottság.

A szlovákiai magyar politikai erők között ma talán egyedül a Magyar Polgári Párt képes a hatékony és céltudatos érdekérvényesítésre. Zárójelben jegyzem meg csupán, hogy az Együttélés, valamint a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom még regisztrált tagsággal sem rendelkezik, a párttá alakulás kérdése tehát még föl sem vetődik.

A szervezeti változások persze semmit sem érnek, ha a új párt nem követ el mindent választóbázisa és tagsága növelése érdekében. Ezért készült új pártprogram, melynek legfontosabb pillére a gazdaság. A párt vezetői abból indultak ki, hogy a gazdaságilag erős, független tulajdonosokból álló kisebbséget szinte lehetetlen asszimilálni (legalábbis ma, Európa ezen részén). Ezt az elvet igyekeznek szem előtt tartani a regionális dél-szlovákiai gazdaságpolitika kidolgozásakor, a magántulajdon előtérbe helyezésekor, az esélyegyenlőségen alapuló szociálpolitika megteremtésekor. A kisebbségi jogok érvényesítése érdekében iskolaügyi reform és a kulturális önkormányzat kérdései szerepelnek különös hangsúllyal a programban.

A Magyar Polgári Párt a szlovák politikai „paletta” mindkét iránya felé nyitott: a baloldallal, a szélsőjobbal való együttműködést továbbra is kizárja, ugyanakkor bárkivel hajlandó a politikai konszenzust keresni.

A szlovákiai magyarság egészét érintő fontos döntés az is, hogy a párt a közelgő parlamenti választások előtt folyamatosan tárgyalni fog a másik két magyar mozgalommal, és hármas magyar koalíció létrehozására törekszik. Ez mindenképpen új elemet jelent az MPP irányvonalában, hiszen közismert, hogy a két évvel ezelőtti választásokon nagy meglepetést okozva az össz-szlovákiai Nyilvánosság az Erőszak Ellennel léptek választási koalícióra, s nem csatlakoztak a Magyar Kereszténydemokrata Mozalom–Együttélés csoportosuláshoz. A mostani váltás tehát ismét lehetővé teszi a magyar koalíció létrejöttét, amit persze feltehetőleg nehéz tárgyalások előznek majd meg. Ugyanakkor a Magyar Polgári Párt elfogadható partner valamennyi szlovák és csehországi polgári párt számára, s így nem kényszerül a választások előtt csupán egy irányba tájékozódni. Valamiféle koalícióra ugyanis mindenképpen szükség lesz, hiszen Cseh–Szlovákiában is érvényben van a parlamentbe való bejutást akadályozó néhány százalékos küszöb, ami a kis pártokat eleve koalíciókba kényszeríti.

A Független Magyar Kezdeményezésből alakult Magyar Polgári Párt tehát a jelek szerint a rámenősebb, határozottabb politizálási módszer, az erőteljesebb nemzeti elkötelezettség, a politikai spektrumszélesítés, valamint a liberális elvek megtartása mellett döntött. Az elképzelés, valamint a döntés visszhangja jó, amit jelez a közgyűlésen részt vett vendégek rangos sora és az is, hogy a közgyűlést követő napokban az MPP új vezetése két alkalommal is tárgyalt Otto Lambsdorffal, az FDP vezetőjével, aki egyben a Liberális Internacionálé elnöki tisztét is betölti. Az igazi megmérettetést azonban a parlamenti választások jelentik, és ott derül ki, hogy mennyit sikerült megvalósítani a most elhatározott tervekből.

(Pozsony)














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon