Gyurovszky S. László

Nyomtatóbarát változat

Nemrég a kormányzó Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (DSZM) vezetősége bizalmatlanságot szavazott Lubomír Dolgos privatizációs miniszternek, valamint Matús Kucerának, az oktatásügyi tárca vezetőjének. A DSZM választmánya ugyanakkor helyén tartotta Viliam Sobona egészségügyi minisztert, aki „Szlovákia történelmének legjobb kormánya” (ez is Meciar eposzi jelzője) tagjai közül a közvélemény legnagyobb ellenszenvét váltotta ki. Az ötvenes évek tisztogatásainál is nagyobb méretű kádercserét végrehajtó minisztert egyértelműen elutasítja a szakmai közvélemény, ám a jelek szerint ez sem elég a DSZM bizalmának elvesztéséhez.

Mindent egy kézbe

Szlovákiára és „bölcs” kormányára nehéz idők járnak: az elmúlt egy év során kiderült, hogy a DSZM választási ígéretei felelőtlen légbuborékok voltak, hogy az ország alapvető szakmai feltételek hiányában lépett az önállóság útjára, hogy a kormány koncepció nélkül, hibát hibára halmozva dolgozik. Ilyen körülmények közt aligha meglepő, hogy a nem éppen demokratikus és nyugatorientált szemléletéről híres kormányzó mozgalom a helyzet beismerése helyett inkább saját hatalmának megerősítésén fáradozik.

E törekvését két előkészületben lévő törvényjavaslat is mutatja. Az első, mely a kormány tervezeteként látott napvilágot, az úgynevezett Nemzetbiztonsági Tanács felállításáról rendelkezne. Meciar elképzelése szerint Szlovákia belbiztonsága veszélyben van, s ezért bizonyos esetekben a parlamentnél és a kormánynál operatívabb testületre kell bízni a hadsereg, a rendőrség, a határvédelmi egységek és a hírszerzés irányítását. Ilyen veszélyes esetnek számít például az elégedetlenség megnyilatkozása vagy a külső és belső ellenségnek az integritás elleni nyílt vagy rejtett támadásai. A törvényjavaslat szerint a Nemzetbiztonsági Tanács élén a mindenkori miniszterelnök állna, és ő nevezné ki a testület valamennyi tagját. A tervezet nem rendelkezik arról, hogy a tanács kinek tartozik felelősséggel, s kinek áll módjában ellenőrizni tevékenységét. Nem világos az sem, hogy milyen esetekben áll jogában a Nemzetbiztonsági Tanácsnak gyakorolni a parlament és a kormány jogköreit, s ez az állapot meddig tart. Mindez pedig olyan jogbizonytalanságot és hatalomkoncentrációt teremt, ami alapvetően sérti egy demokratikus jogállam elveit.

A köztársaság védelme

A szóban forgó törvényjavaslat azonban a jelek szerint csupán része egy általánosabb elképzelésnek. Erről tanúskodik egy másik tervezet, mely a változatosság kedvéért ezúttal Michal Kovác köztársasági elnök köreiből származik. Eszmei atyja a szélsőségcsen nacionalista elnöki tanácsadó, Roman Kalisky író. A „köztársaság védelméről” szóló törvényjavaslat lehetővé tenné az államellenesnek ítélt politikai megnyilvánulások elkövetőinek büntetőjogi felelősségre vonását, az „államellenes” szervezetek betiltását, valamint tevékenységük korlátozását, a társulási, valamint a gyülekezési jog gyakorlásának hatósági engedélyeztetését. A két törvényjavaslat tehát lehetővé tenné Meciarnak és „bölcs” kormányának, hogy erőszakkal is felléphessen a politikai oppozícióval szemben, s hogy hatalmi eszközökkel korlátozza az alapvető politikai és demokratikus jogok gyakorlását.

Szlovákia politikai egén tehát sötét felhők látszanak gyülekezni. A Milan Knazko kizárásával kisebbségivé lett „bölcs” kormány Vladimír Meciar vezetésével koalíciós tárgyalásokra kényszerült az egyszer már kiebrudalt csendestárssal, a Szlovák Nemzeti Párttal. Az ily módon megszerezhető szavazatokra annál is nagyobb szükség van, mivel a frissen kizárt Lubomír Dolgos miniszter, aki mellesleg a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom alelnöki posztját is betöltötte, valószínűleg újabb képviselőket visz magával a Meciar-féle mozgalom egyre bizonytalanabb frakciójából. Mindez azt jelenti, hogy felértékelődik a Szlovák Nemzeti Párt esetleges támogatásának értéke, s ez komolyabb kormányátalakításokat és a hatalmi pozíciók újraelosztását vonhatja maga után.

Aláír vagy megy?

Nem alaptalan ugyanakkor attól tartani, hogy ez a mozgás politikai lavinát eredményez majd, hiszen a valamikor Meciarhoz hű fegyverhordozók felismerve, hogy a vezér őket is magával ránthatja a politikai süllyesztőbe, egyre nyíltabban demonstrálják különállásukat. Így van ez a már említett Dolgos miniszter esetében, aki szinte kiprovokálta leváltását, s így van ez például Milan Cic, az alkotmánybíróság elnöke esetében is. Mint ismeretes, a szlovák parlament nemrég módosította a társadalombiztosításról szóló törvényt, mely a kormány előterjesztésében működésképtelennek bizonyult. Ezen megsértődve Meciar megtagadta a törvény aláírását, ami formai akadálya a törvénytárban való megjelenésnek, tehát a törvény hatálybalépésének is. Alkotmányjogi patthelyzet állt elő, mivel az alkotmány nem teszi lehetővé az aláírás megtagadását, ám ugyanakkor nem rendelkezik arról, hogy mik a következményei annak, ha ez mégis bekövetkezik. Erre a helyzetre reagálva Milan Cic leszögezte: „Vladimír Meciarnak alá kell írnia a törvényt még akkor is, ha nem ért vele egyet. Ellenkező esetben csupán egy lehetősége marad, ez pedig a posztjáról való lemondás. Az ország alkotmányos tényezőinek be kell tartaniuk az alkotmány rendelkezéseit.”

A jelek szerint tehát Szlovákiában egyre inkább balkanizálódik a politikai élet, s egyre kevésbé érvényesek a politikai, valamint a demokratikus játékszabályok, sokszor szinte lehetetlen kideríteni, mi is a valóság, s ez elbizonytalanítja a társadalmat s a nemzetközi közvéleményt is. A teljesen képlékeny és kiszámíthatatlan politikai helyzet elriasztja a külföldi tőkét, s Szlovákia tovább folytatja politikai és gazdasági mélyrepülését.

(Pozsony)

• Külföld