Gyurovszky S. László

Nyomtatóbarát változat

Csehország politikai elitje ugyanis – némiképp leegyszerűsítve a helyzetet – töretlenül hitt a jelző nélküli piacgazdaságban, és a kommunistákon kívül senki sem kérdőjelezte meg a gazdasági reform irányát. Ezzel szemben Szlovákiában reformszocialista közgazdászok kerültek hatalomra, akik a szocializmus és a kapitalizmus közti harmadik út mellett kardoskodtak, s a „magántulajdon és az állami tulajdon közti átmeneti tulajdonformát” szerették volna megteremteni. A két elképzelést egy államon belül képtelenség volt egyeztetni: így bomlott Cseh–Szlovákia két független országra.

Szlovák szakadék…

Mostanra persze az is kiderült, hogy alapjaiban elhibázott az a szlovákiai elképzelés, hogy a reformfolyamat velejárójaként jelentkező nehézségeket a reform lassításával lehet csökkenteni. Szlovákia gazdasága a kettéválás, valamint a harmadikutas gazdaságpolitika következtében soha nem látott mélypont felé halad. A két országrész közti árucsere-forgalom a cseh külkereskedelem 15 százalékát tette ki, míg a szlovák gazdaságban ez az arány meghaladta a 30 százalékot. Mind a mai napig nincsenek pontos és megbízható adatok arról, miként alakult ez a tényező a kettéválás óta. Az első becslések a forgalom mintegy felére való csökkenésével és jelentős cseh többlettel számoltak.

Az első két hónap adatai valóban erről tanúskodnak, márciusban azonban a helyzet megváltozott. A clearing-elszámolású kereskedelmi mérleg egyre jelentősebb szlovák fizetési többletet mutatott, s ez az összeg április végére elérte az 1,5 milliárd koronát. A jelenséget szlovák közgazdászkörökben nagy eredménynek tartják, ám többek szerint korai még az öröm. Nem szabad ugyanis megfeledkezni arról, hogy a szlovákiai gazdasági élet szereplői rendkívül bizalmatlanok a mai szlovák vezetéssel szemben, s mindenki a szlovák korona 20-30 százalékos devalvációjával, valamint a szlovák költségvetés nem is túl távoli összeomlásával számol. Ilyen körülmények közt nagyon sok vállalkozó megpróbálja kimenekíteni pénzét és áruját Szlovákiából, valamint a szolgáltatásaiért történő fizetséget nem szlovákiai, hanem csehországi számlákra utaltatja. Ez pedig nem sok örömre szolgáltathat okot.

Ugyancsak a pesszimista véleményeket támasztja alá a szlovák költségvetésben jelentkező szinte hihetetlen mértékű hiány. Az önállóság első két hónapjában ez a hiány alig haladta meg az 1,5 milliárd koronát, a két pénznem különválása után azonban ez az összeg egyetlen hónap alatt közel tízszeresére nőtt, és elérte a 14 milliárd koronát. A márciusra és áprilisra tervezett bevételnek csupán az egyharmada (!) valósult meg. Rendkívül ijesztő méreteket öltött a vállalatok és mezőgazdasági üzemek eladósodása és a másodlagos fizetésképtelenség.

Mindez, a nyomasztó tőkehiánnyal párosulva azt eredményezte, hogy a szlovákiai pénzpiac lényegében véve megbénult. Ilyen körülmények közt a szigorú kormányellenőrzés alatt álló Szlovák Nemzeti Bank úgy döntött, hogy a tervezett pénzkibocsátáson kívül körülbelül 10 milliárd korona fedezetlen pénzt is kibocsát, és adminisztratív eszközökkel biztosítja majd, hogy ez ne okozzon inflációt. Igaz, hogy ezt a pénzmennyiséget a privatizáció folytatására szánják, ám ismerve a szlovákiai gazdasági viszonyokat, biztosra vehető, hogy az ezzel kapcsolatos valamennyi szándék legjobb esetben is csupán a jámbor óhaj szintjén marad, tehát a 10 milliárdos összeg elsődlegesen az inflációt fogja majd gerjeszteni.

A kaotikus gazdasági elképzelések okozta bizonytalanságot tovább növeli a vezető politikusok egynémely kijelentése. Nemrég például Vladimír Meciar a kormánypárti Národná Obroda hasábjain kijelentette: „Szlovákiában olyan társadalmat építünk, mely a kapitalizmus és a szocializmus között lesz. Nyilvánvaló ugyanis, hogy csakúgy, mint a szocializmus, a kapitalizmus is szélsőséget jelent, és a történelmi fejlődés mindkettőt túlhaladta.” Vladimír Meciar tehát történelmi tettre készül, s valószínűleg erről beszélgetett nemrég. Moszkvában több mint kétórás négyszemközti tárgyaláson az orosz kormányfővel (orosz nyelven). Igyekezetét azonban egyre kisebb tömegtámogatás kíséri. A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok arról tanúskodnak, hogy a kormány radikális gyorsasággal veszít népszerűségéből, hogy a választópolgárok több mint fele elhamarkodottnak tartja Szlovákia önállósulását, és döntő többségük szerint a kettéválás gazdaságilag elhibázott lépés volt.

Cseh lavina

Teljesen más a helyzet Csehországban. Prága továbbra is a szövetségi államban kidolgozott reformforgatókönyv szerint halad, s ott a gazdaságot – Szlovákiával ellentétben – hozzáértő szakemberek vezetik. A szlovákiai piac beszűkülése és a kettészakadásból adódó problémák ellenére a cseh gazdaság stabil, a pénznem iránti bizalom egy pillanatra sem csappant meg, rendkívül alacsony a munkanélküliség (alig 2 százalékos), növekednek a devizatartalékok, a költségvetés stabil többletet mutat, alig érzékelhető az infláció, továbbra is áramlik az országba a külföldi tőke.

A Klaus-kormány jól ismeri Csehország helyzetét, lehetőségeit, és világos elképzelésekkel igazgatja az országot. Az előrejelzések szerint idén már nő a nemzeti összjövedelem, tovább csökken az állami szektor jelentősége, és nő a külföldi beruházások részaránya.

A cseh gazdaság szerkezetváltása persze távolról sem fejeződött be. A csődtörvény életbelépése után sokan lavinaszerű összeomlásokra számítanak, ami maga után vonná a munkanélküliség emelkedését, inflációgerjesztő hatása volna, és csökkentené a lakosság bizalmát a reformfolyamattal szemben. Václav Klaus nem tagadja a csődtörvény ilyen hatásának lehetőségét, ám szerinte sokkal jelentősebbek lesznek pozitív hatásai, s a már említett negatív jelenségekkel együtt sem lesz rosszabb a cseh gazdaság helyzete, mint ma. Optimizmusát egyelőre alátámasztja a valóság, s attól sem kell tartania, hogy politikai irányvonala ellenállásba ütközne. A közvélemény-kutatási adatok szerint a kormány népszerűsége nő, s ma több mint 60 százalékos.

A jelek szerint tehát Cseh–Szlovákia két utódállamának fejlődése egyre eltérőbb irányban halad, s a köztük lévő különbség egyre növekedni fog. Valószínűnek látszik az is, hogy a szakadás Szlovákiát sújtja jobban.

(Pozsony)

• Külföld