Skip to main content

Beszélő hetilap, 17. szám, Évfolyam 5, Szám 18

(Hajdu): Májusi dal

nl [Neményi László]: Már megint a zsidók járnak jól / A titkok kapualjában / Törvény előtti egyenlőség

Révész Sándor: Csurkaaprólék

Mezei György: Nem elöregedés, elszegényedés

A fővárosi nyugdíjasok helyzetéről

Kondor Lajos: A körkörös védelemtől a körkörös zsákutcáig

Török Monika: Déja vu

Egyenlő pályák – egyenlő esélyek

Dr. Török Ferenc: Aki nem tud arabusul…

Eörsi János: …az is beszéljen arabusul!

E. J. [Eörsi János]: A munkásbiztosítástól a tb-választásokig

Interjú Bod Péterrel, a Nyugdíj-biztosítási Felügyelőbizottság elnökével

K. L. [Kozák László]: Optimista szakszervezetek

Beszélgetés Gábor Róberttel, az AFL–CIO kelet-európai tanácsadójával

Langmár Ferenc: Csomagolóművészek

Gyurovszky S. László: Le is út, fel is út

A cseh–szlovák válás gazdasági következményei

Viktor Leonyidovics Senyic: „A népszavazás eredménye senkit semmire nem kötelez”

K. I. [Kiss Ilona]: Oroszország fél

– és elmegy a cirkuszba

Conor Cruise O’Brien: A „Nyugat” jövője

Barna Imre: „Isten ujja a celluloidon”

Forgács Péterrel beszélget Barna Imre

Szilágyi Andor: Hogyan Eshet Vala,

hogy Midőn Április Idusán Valamely Kormány-apparatcsik (Katona Tamás) az Indignatióról Futtatja Eszméjét, Addig Költsey Ferenc Nem írja Meg a Magyarok Himnuszát, sőt Professore Galváni Lajos Nem Találja Fel a Híres Galván-elemet.

Kálmán C. György: Jönnek a bolgárok

Tandori Dezső: „…a lemondás térdei elé…” (Szép Ernő)

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon