Skip to main content

Déja vu

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Egyenlő pályák – egyenlő esélyek


Az élet persze nem állt meg. A Mészáros Lőrinc Általános Iskola lassacskán igen színvonalas, megyeszerte híres és elismert intézménnyé vált. Az épületet bővítették, korszerűsítették, új és új felszereléssel látták el, ahogy azt kell. 1200 tanulójával, 75 pedagógusával, a német és testnevelés tagozatával a legnagyobb városi általános iskolává vált.

Hogy miért a múlt idő? 1992. november 29-én a ceglédi Római Katolikus Egyházközség hivatalosan visszaigényelte az épületet, hogy ott keresztény szellemű iskolát működtessen tovább. A megállapodás-tervezet, amelyet az egyházközség és az önkormányzat közösen alkotott, sok biztató elemet tartalmazott. Így például, hogy az intézmény valamennyi határozatlan és határozott idejű munkaviszonyban álló dolgozójával és beiskolázott tanulójával együtt kerül át az új gazda birtokába, még a szolgálati lakásban is megmaradhat a nyugdíjas és az aktív gondnok. Ezenkívül az egyházi iskola sajátos jellege mellett „nyitott” iskolaként kíván működni, vallási és világnézeti megkülönböztetés nélkül biztosítja a tanulók alapfokú oktatását. Az átvevő még azt is vállalta, hogy egyoldalú elhatározással férőhelyi korlátozást nem vezet be. Cserébe az önkormányzat biztosítja a normatív állami támogatáson felül a működés költségeit.

Cegléd képviselő-testülete 1993. január 21-én meghozta, és egyhangúlag megszavazta a határozatot, miszerint a Mészáros Lőrinc Általános Iskolát 1993. július 1. napjától visszaadja a Római Katolikus Ó Plébánia és Egyházközség tulajdonába.

Légy a levesben

Mondhatnánk: minden jó, ha a vége jó; a felek békésen megegyeztek. Csakhogy a történetnek itt nincs vége: az iskola nevelőtestülete ugyanis zokon vette, hogy a kutya sem kérdezte meg őket. Mert szép, szép, hogy júliustól minden további nélkül, a katolikus iskola tanárai-tanítói lehetnek. De vajon akarnak-e? Aztán a szülők is rákezdtek. Hogy legalább a szimbolikus bólintásukat kérte volna bárki. Ha más nem is, Varga Sándor igazgató megkérdezte a nevelőtestületet. Két tartózkodással a pedagógusok egyöntetűen elutasították a katolikus iskola tervét. A szülői munkaközösség ugyancsak.

Ezért aztán a tantestület és a szülői munkaközösség közös beadvánnyal fordult a megye köztársasági megbízottjához, jogszabály által előírt előzetes egyeztetési eljárás elmulasztása miatt.

Közben persze történtek egyéb, kínos dolgok is. Február 3-án dr. Kálmán Attila művelődés- és közoktatásügyi államtitkár előadást tartott Cegléden. A fórumon a jelenlévők többek között a Mészáros Lőrinc Általános Iskola visszaadásának ügyéről is faggatták. Az államtitkár nagy nyilvánosság előtt azt állította, nincs olyan, törvény, amely előírna előzetes egyeztetést ilyen esetekben. Ezt Mácz István polgármester is megerősítette.

Nos, ez a nem létező törvény az 1991. évi XX. törvény, amely 100. §-ának (3) bekezdésében a következőket írja elő: „A képviselő-testület és a közgyűlés az intézmény megszüntetésével, átszervezésével, feladatának megváltoztatásával, nevének megállapításával, költségvetésének meghatározásával és módosításával összefüggő döntése előtt a polgármester, főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke a tervezett intézkedést az intézmény dolgozói közösségével és a szolgáltatást igénybe vevők képviselőivel köteles megvitatni. A véleményekről az önkormányzat képviselő-testületét, közgyűlését a döntés meghozatala előtt tájékoztatni kell.”

Eszi, nem eszi…

Kiszel Mihály, a ceglédi Római Katolikus Egyházközség esperes plébánosa úgy véli, hogy az egész ügyet szokás szerint csak a sajtó fújja fel, és a helyi SZDSZ és a Hit Gyülekezete szítja a háttérből az elégedetlenséget. Hiszen az ügy enélkül sima és zökkenőmentes lenne. Az egyháztól elvettek hajdan egy iskolát, most végre lehetőség van visszakapni. A katolikus szülőknek joguk van gyermekeiket katolikus iskolába járatni.

A plébános úr egyébként nem érti, miért berzenkedik a tantestület és a szülői munkaközösség. Hiszen minden pedagógus és tanuló ott folytathatja a katolikus iskolában, ahol az államiban abbahagyta. Ugyanazok a gyerekek ugyanazoktól a tanároktól ugyanazon tanterv szerint ugyanott tanulhatnak. Hogy akkor mitől lesz az iskola katolikus? A plébános úr szerint erre az egyházközség által kiválasztott katolikus igazgató és egy nevelési igazgatóhelyettes lenne a garancia. Akik egyelőre még nincsenek, ahogy keresztény szellemű tananyag sincs, de Kiszel Mihály szerint, ha 1950-ben lehetett egyik napról a másikra az új éra szellemének megfelelő tantestületet találni, ez a rendszerváltás is kitermeli a maga szakembergárdáját.

Az egyház kifejezetten nagyvonalú: az „átigazolandó” pedagógusgárdától nem kér hűségnyilatkozatot. S mivel a tanárok az intézmény átadásával kikerülnének a közalkalmazotti törvény hatálya alól, többször szóbeli ígéretet is kaptak a bérek szinten tartására. Az már az elégedetlenséget szítók bűne, hogy a nevelőtestület nem éri be ezekkel a szóbeli ígéretekkel.

1993. április 5-i keltezéssel dr. Skultéty Sándor köztársasági megbízott törvényességi észrevétellel élt az iskola átadásával kapcsolatban, és felhívta a képviselő-testület és a polgármester figyelmét az előzetes egyeztetési eljárás szükséges voltára, amelynek hiányában az átadás nem jogszerű. Az önkormányzat a törvényességi észrevételben részletezett eljárások lefolytatása után mérlegelési jogkörében hoz határozatot, amellyel korábbi döntését visszavonhatja, módosíthatja vagy megerősítheti. Ha a döntés előkészítése jogszerűen történik, akkor annak tartalmában a köztársasági megbízott törvényességi ellenőrzést nem gyakorolhat. Az egyházi igény napirendre tűzésére legkésőbb 1993. május 31-ig sort kell keríteni.

Mind a plébános úr, mind az iskola igazgatója biztos abban, hogy a nevelőtestület és a szülők véleménye egyértelmű lesz a kérdésben. Persze nem ugyanazt gondolják.

A plébános úr adatokkal bizonyítja, hogy a ceglédi gyermekek zöme meg van keresztelve, ezeknek hozzávetőleg 60 százaléka katolikus. Így a városnak szüksége van a katolikus iskolára. Ugyanakkor nehezményezte, hogy amennyiben sor kerül a szülők véleményének kikérésére, egy nyolcadikos tanuló szülei, akik szeptembertől már nem érintettek az ügyben, szavazati joggal bírnak, miközben a leendő iskolásokéi egyáltalán nem.

Az iskola igazgatója belső felmérést végzett a katolikus iskola iránti igényről. Ezeket az adatokat azonban – mivel névvel ellátottak – nem akarja kiadni. Annyit azonban elárult, hogy három évvel a rendszerváltás után az ezerkétszáz tanulóból mindösszesen 25-30 gyerek jár hittanra, és ez is jelent valamit.

…nem kap mást

Aki pedig nem érti az új idők szavát, még mindig kereshet magának Cegléden nem egyházi iskolát. Kettő is van belőle.




































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon