Skip to main content

Segítség!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A magyarországi abortuszvitához


Ezek a lányok persze nem tündérek. Többségüknek az általános iskola nyolc osztálya is leküzdhetetlen akadályt jelentett. Tizenévesek vagy a húszon éppen csak túl. Ülnek a lépcsőfordulóban, röhögnek, a szemük koravén. A kórházi hálóing egyenruhaként feszül rajtuk. Egyik cigiről a másikra gyújtanak. Az órájukra nézve egyszerre nyomják el a csikket: itt a szoptatás ideje. Hozzák a gyerekeket. A gyerekek gyerekeit. A lányok pár nappal vannak csak túl a szülésen. De a születésen is: felelőtlen kamaszokból anyákká váltak.

B. A. húszéves. Apja, anyja meghalt, az öt testvér az egyik rokonhoz került. Egyikük sem fejezte be a nyolc általánost. Ittak, kábítószereztek. Az ötből ketten már a sitten. B. A.-t tizenöt évesen nyolc részeg kamasz megerőszakolta a nővére ajánlására. Azóta keményen iszik. Többször kísérelt meg öngyilkosságot. Jelenlegi partnere vállalná a gyereket, de se lakás, se munka, se pénz.

K. A. tizennyolc éves, nagyszülei nevelik. Öt éve kábítózik, iszik, fiúzik. Nem tudni, ki a gyerek apja. Haza nem mehet, állása nincs, pénze nincs se kosztra, se kvártélyra.

Sz. T. szerencsésebb. Férjnél van, bár a fiatalember a gyerek megszületésekor bejelentette, mással és másképp képzeli az életét. A közös lakásba sem a gyerek, sem az anyuka nem teheti be a lábát.

H. K. húszévesen már túl van egy házasságon, egy váláson és sok-sok abortuszon. Merthogy a férj nem akart gyereket. A jelenlegi partner igen, de a lakás bútorait már elitta, a csupasz földön rendszeresek az éjszakai hölgyvendégek. S ha már összegyűlnek, előkerül az ital mellett a kábítószer is. H K. a kicsivel ide nemigen mehet.

Az egyházak a frissiben megszületett törvény értelmében visszakaphatják hajdani ingatlanaikat. Iskolákat, óvodákat, kórházakat, menhelyeket, ingyenkonyhákat fognak létesítem. Néhány elkötelezett és erős hitű egyéniség tovább fogja folytatni a kampányt az abortusz ellen. Továbbra is fel fognak bukkanni a nőgyógyászati szakrendeléseken, hogy hitükkel és elszántságukkal befolyásolják a leendő anyákat.

Az elhagyott, elárvult gyermekek számára biztosan egyre több egyházi intézmény nyílik majd meg. Valószínűleg – remélhetőleg – egyre több gyermek születik majd meg. Valószínűleg – sajnos – egyre több lesz a nem kívánt, véletlenül született, elhagyott vagy borzalmas családi környezetben élő kisgyermek.

A lányok a kórházban nem tündérek. De nem vetették el a magzatukat. Vállalták, hogy megszülik, felnevelik a gyerekeiket. Lehet őket lenézni, megvetni, ostoba libának vagy éppenséggel felcsinált ócska kurvának nevezni.

A lányok nem azért nem mentek abortuszra, mert erős hitük ebben megakadályozta őket. Többségüknek fogalma sincs az egyre terebélyesedő abortuszvitáról sem. Nem tudják, hogy parázs szócsatákban védik a meg nem született ember létjogát. Nem gondolják, hogy a magzat élete fogantatása pillanatától szent és sérthetetlen. Nem vallásos indíttatásból adnak új életet. De gyermekeket szültek, szépeket, egészségeseket. Még így is. Élni akarnak. Ki segít nekik ebben?


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon