Skip to main content

Hogyan Eshet Vala,

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
hogy Midőn Április Idusán Valamely Kormány-apparatcsik (Katona Tamás) az Indignatióról Futtatja Eszméjét, Addig Költsey Ferenc Nem írja Meg a Magyarok Himnuszát, sőt Professore Galváni Lajos Nem Találja Fel a Híres Galván-elemet.


Midőn:

Vajh, miért hogy minket itten szívatnak, jó Ferencz… – fordula Professore Galváni Lajos barátjához Kölcseyhez, miközb’ gratiőz ujjai a békaczomb körül babráltanak, Kölcsey meg akkurát hegyezett rárótollát emelé ippeglen az alkonyi nap sugarai felé, valamint boltíves homlokán széles ívben szárnyallani kezdtenek a ránczok, mert hogyig fejében készen álltának vala a száz ízben is megvegzakurált szók (kar, ellenség, Isten, ért kalász, török rabiga etc.). „Már csak a klappolós sorrendeket kell rafinatíve megválasztanom, hogy a mennél is mennél jobban szolgálják az ideái, amely nemzetemhez fűződő honfiúi érzeményeim voltának hivatva kifejezni legott.”

Miért? – kérdé mintegy melankolikusan Kölcsey, és finom tenyere szeretettel végigsimít az avassárga, breslaui import papiroson.

– Azt kérdem én is, hogy miért? – mondá Galváni. Előredőlé a könnyű nyári fotőjben, és az egyik békaczombon kies mediterrán eleganciával megigazította a meglazult delejes tsipeszet, valamint barátjára pillanta, majd így folytata:

Mert miért, hogy minket itten szívatnak, jó Ferencz?

A költőóriás közismerten rabiátus ember hírében állt. Szeme máris szórná százfelé a csillagokat, ha nem látná barátja orczáján az őszinte szomort.

– Szóval azt kérdezi, mon ami, hogy mit ért a magyar azon, hogy indignátio?

Galváni Lajos bólint, majd bökve mutatja, hogy szívik ő Galváni Lajos. (Mint a búvárvöcsök, mondhatom.)

Indignátio? Indignátio? – ízlelgette a szót Kölcsey, és mielőtt leírta volna verse első betűjét, nagy pipifaxosan egy zsenge, tavaszi légylábat piszkála le tollamáncza hegyirűl. Otán emígyen sorola:

Méltatlankodás, felháborodás, megbotránkozás… Orrfellibbentés…

Fillentés… – kotnyelődzött Galváni, miközben a büszkeségtől megfeszült kebele és gerincoszlopa, nagymagyarosan kiegyenesedett. Kölcsey szeme pediglen nagy tüzesen villant barátja irányába, de Galváni megint felemelte karjait:

– Állj, kedves Ferencz! Nem akarom én nagy költésében kigyelmedet a világért sem megzavarni, nem dehogy! – mondja Galváni szó szerint, majd emígyen folytata: – De tudja, folyton csak az motockál a fejemben, miért is mondhatná ez a Katona (neve a cserkészségben Ecset), hogy nekije mint a felelős magyar kormány tagjának nem illenék indignálódnia?

– Miért? – sóhajtott nagyot Kölcsey, és suttyomban még utoljára megkísérelé leírni a hatalmas, vérzivataros évszázadokat átölelő költemény első sorát.

– Azt kérdem én is, miért? Miért, hogy szívatnak minket, jó Ferencz? Ha egyszer fillentésen kapták ezt a szegény Katonát, ő miért hogy indignátióról beszél?

A poet sóhajta, és komoran csóválni kezdé üstökét. Galváni megint megigazította békáján a tsipeszt, és azt kérdtene:

– A politikai alvilág nyelvén se jelentheti azt?

A költő nem válaszolt. Minden erejét megfeszítve próbálta elillanni készülő ihletét visszatartani. Behunyá szemét, orrlikai feszesen tágultanak és szűkültének. Mint egy dühös bika fújtata.

– Mert akkor nem érteném a mondatát. „Egy kormánytagnak nem illenék indignálódnia…” Lefordítom. Egy kormánytagnak, társaságban nem illik fillentenie. Mert az csúnya dolog… Nem ez lenne az egyenes beszéd, kedves Kölcsey? A magyar beszéd… De szóljon, ha nincsen igazam…

– A kutyaúristenit ennek a nyomorult világnak… – csikordultanak meg költő fogai, és a rárótoll akkurát hegye mélyen beledöfött a drága breslaui-import merítettpapírba.

– Legalább az első sort! Legalább azt hagyja már! – csapott hatalmasan az asztalra Kölcsey Ferencz, míg a templom nagyharangja szomorúan kondulta el magát a kis magyar falu felett.

Galváni meglepődve nézett barátjára, majd békája után eredt, aki nagyokat brekegve oldott kereket Kölcse kies dombjai mögött.










































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon