Skip to main content

V, mint választásikismese

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
magyar • tévé • szótár


És a Nagy Megmérettetés előtt két nappal, a Kampány Csend Napja előestéjén még mind együtt ültek a tévé képernyőjén. Az előző hetek-hónapok választási ütközeteiben kicsorbult pallosok, bárdok, vériszamos harci szekercék mind a lábnál, a földön hevertek. A Vasfejű, a Nagy, a Dagadt, a Hófehér, a Dandy és az Üstökös. Sisakrostélyok a homlokon, a vértek kifűzve, a lovagok annyi nehéz ütközet után az utolsóra várnak. A mindent eldöntő második fergeteges csatára, a május huszonkilencedikei Nagy Eredményhirdetésre (mellesleg: ez a nap negyven éve már, hogy az én születésnapom), amikor is a Nép nevű királyleány eldönti, melyikőjük állta legjobban a sarat a Magyar Országos Nagyotmondó Méta (MONM) embert próbáló küzdelmein. És kiválasztja azt a szerencsés bajnokot, akit az elkövetkezendő négy év minden napján megajándékoz szüzessége egy-egy szeletével. A lovagok szemlátomást el voltak engedődve. Nagyon. Ki-ki kultúrájától, fizikai erejétől, vérmérsékletétől függően mosolygott, pislogott a kerekasztal körül helyet foglaló társaira. És akkor a Vasfejű, a győztesnek kinéző lovag, akinek serege a legutóbbi MONM előtt negyven éven át lábbal tiporta a királyleány erényei kertjét, sikere biztos tudatában átszólt a kerekasztal felett. Azt hiszem, megígérhetem, mondta a Vasfejű a hebehurgyán csáráló Dagadtnak, a jövőben annyit fogsz szerepelni a tévében, amennyit csak akarsz! Ekkor téptem ki a falból aljzatostul, mindenestül a tévédugót, és a poéta kötetébe lapozva olvasásnak adtam a fejem: Az idő lassan elszivárog, / nem lógok a mesék tején, / hörpintek valódi világot, / habzó éggel a tetején.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon