Skip to main content

(Élőadás)

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
magyar • tévé • szótár


De kérdem én, testvéreim, vajon miért lenne más a nemzet televíziója, mint maga a nemzet? És kérdem én, testvéreim, miért lenne más a nemzet televíziója, ha nem kell másnak lennie? Tegyük szívünkre a kezünk, testvéreim! (Tüsszentés balról.) Egyáltalán, lehet-e jogalapja annak az igénynek, amelyik egy jobb állapotú televízióról ábrándozik, mint az ország állapota maga? Bízvást mondhatom, alig hihetjük ezt, testvéreim… Modernség!… Európaiság!… Tolerancia! (Tüsszentés balról. Az atya futólag odanéz.) Ezeket szajkózzák a fülünkbe mainapság, testvéreim! Mintha mi nem tudnánk, hogy miféle tartalmak bújnak meg ezek mögött a fényes mázak mögött… Mintha mi nem tudnánk, hogy mit akarnak nekünk mondani nekünk ezek a szavak… Dobd el neved, és tagadd meg atyád! Ezt akarják mondani, testvéreim! (Tüsszentés balról. Az atya a szeme sarkából odanéz.) Ez az ő vágyuk! Ez az ő ábrándjuk! Ez az ő feneketlen nagy hiúságuk, testvéreim! Kiszakítani és meggyalázni! Kiszakítani azt, ami ezer év óta minden magyar keresztyén szívben ott dobog, testvéreim! (Tüsszentés balról. Az atya hosszan mered balra.) Kiszakítani és meggyalázni azt, ami ezer év óta minden magyar keresztyén szívében ott él, testvéreim! Ők a mai farizeusok, testvéreim… Ők azok, akik modernségről beszélnek, és ők azok, akik európaiságról hadarnak nekünk! (Tüsszentés balról. Az atya arcán megrándul egy ránc. Magasba emelt mutatóujjal folytatja.) Meg toleranciáról, testvéreim! De mi tudjuk, hogy mákony az ő szavuk! De mi tudjuk, hogy mérgezett gyümölcs az ő ígéretük, testvéreim! Mert monda az Úr, savanyú a szőlő! És bizony felebarátainknak tudniok kellene, hogy mennyire így van ez! Tudniok kellene, ahogyan azt is tudniok kellene, hogy a kutyából nem lesz szalonna soha! De nagy az ő gőgösségük, és nagy az ő balgaságuk, testvéreim… (Tüsszentés. Az atyának nagy erőfeszítésébe kerül, hogy folytatni tudja, de erőt vesz magán.) De én mégis azt mondom most tinéktek testvéreim, bocsássunk meg megtévedt felebarátainknak! Bocsássunk meg nékik tiszta szívvel, ahogy Krisztus Urunk is megbocsátott az ellene vétkező atyafiaknak! Mert a megbocsátás magasztos érzésében… (Tüsszentés balról.) Melyik volt az?! Figyellek!? Azonnal állj fel, sátán! (Az atya levágja a Bibliát, eltorzult arccal leviharzik a szószékről, és eltűnik a képről.) Melyik volt az! Állj fel, piszkos provó! Az Úr nevében nem tűröm tovább! (A képen Takács Marika jelenik meg, arcán a honi televíziózás alapmosolya. Alatta csupa nagybetűvel a kiírás: MŰSZAKI HIBA.)


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon