Szilágyi Andor

Nyomtatóbarát változat

De kérdem én, testvéreim, vajon miért lenne más a nemzet televíziója, mint maga a nemzet? És kérdem én, testvéreim, miért lenne más a nemzet televíziója, ha nem kell másnak lennie? Tegyük szívünkre a kezünk, testvéreim! (Tüsszentés balról.) Egyáltalán, lehet-e jogalapja annak az igénynek, amelyik egy jobb állapotú televízióról ábrándozik, mint az ország állapota maga? Bízvást mondhatom, alig hihetjük ezt, testvéreim… Modernség!… Európaiság!… Tolerancia! (Tüsszentés balról. Az atya futólag odanéz.) Ezeket szajkózzák a fülünkbe mainapság, testvéreim! Mintha mi nem tudnánk, hogy miféle tartalmak bújnak meg ezek mögött a fényes mázak mögött… Mintha mi nem tudnánk, hogy mit akarnak nekünk mondani nekünk ezek a szavak… Dobd el neved, és tagadd meg atyád! Ezt akarják mondani, testvéreim! (Tüsszentés balról. Az atya a szeme sarkából odanéz.) Ez az ő vágyuk! Ez az ő ábrándjuk! Ez az ő feneketlen nagy hiúságuk, testvéreim! Kiszakítani és meggyalázni! Kiszakítani azt, ami ezer év óta minden magyar keresztyén szívben ott dobog, testvéreim! (Tüsszentés balról. Az atya hosszan mered balra.) Kiszakítani és meggyalázni azt, ami ezer év óta minden magyar keresztyén szívében ott él, testvéreim! Ők a mai farizeusok, testvéreim… Ők azok, akik modernségről beszélnek, és ők azok, akik európaiságról hadarnak nekünk! (Tüsszentés balról. Az atya arcán megrándul egy ránc. Magasba emelt mutatóujjal folytatja.) Meg toleranciáról, testvéreim! De mi tudjuk, hogy mákony az ő szavuk! De mi tudjuk, hogy mérgezett gyümölcs az ő ígéretük, testvéreim! Mert monda az Úr, savanyú a szőlő! És bizony felebarátainknak tudniok kellene, hogy mennyire így van ez! Tudniok kellene, ahogyan azt is tudniok kellene, hogy a kutyából nem lesz szalonna soha! De nagy az ő gőgösségük, és nagy az ő balgaságuk, testvéreim… (Tüsszentés. Az atyának nagy erőfeszítésébe kerül, hogy folytatni tudja, de erőt vesz magán.) De én mégis azt mondom most tinéktek testvéreim, bocsássunk meg megtévedt felebarátainknak! Bocsássunk meg nékik tiszta szívvel, ahogy Krisztus Urunk is megbocsátott az ellene vétkező atyafiaknak! Mert a megbocsátás magasztos érzésében… (Tüsszentés balról.) Melyik volt az?! Figyellek!? Azonnal állj fel, sátán! (Az atya levágja a Bibliát, eltorzult arccal leviharzik a szószékről, és eltűnik a képről.) Melyik volt az! Állj fel, piszkos provó! Az Úr nevében nem tűröm tovább! (A képen Takács Marika jelenik meg, arcán a honi televíziózás alapmosolya. Alatta csupa nagybetűvel a kiírás: MŰSZAKI HIBA.)

• Kultúra