Skip to main content

K, mint korrekció

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
magyar • tévé • szótár


Lám, lám, mégis van demokrácia. Nálunk. Itthon. Magyarországon. Az egyik magyar ember néz, gondolkodik, aztán beszél. Az okos, higgadt, érvelő, javító szándékú stb. magyar vélemény pedig hamar magyar fülekre talál, és mire háromig számolunk, az elhibázott (rész, elem, egység, szerv, darab, mondat) kicseréltettetik, és a magyar élet vonata máris roboghat tovább, immár tökéletesebben, felpumpált kerekekkel, minden magyar megelégedettségére, a virágzó jövő felé. A Magyar Televízió vezetése példamutató gyorsasággal döntött és korrigált. A televízió kormányosai fel/elismerve a választási vitaműsor elhibázottságát, dögletes unalmát, csütörtökre már új produkcióval lépnek a magyar polgárok elé. Hurrá… Istenem, beszép is. Még egyszer, hurrá. A magyar tévénéző (választópolgár) úgy nyert csatát, hogy a legyőzöttnek sem kell saját vérében fetrengenie. Így kell ezt csinálni. Meghallgatni a véleményeket, mérlegelni, és megcélozva a lehetséges közmegegyezés kényes optimumát, dönteni. Bezony. Ha a N(ahlik)TV marionettjeinek derék Bem téri madzaghúzogatói mindig így gyakorolták volna négy évvel ezelőtti választóiktól kapott hatalmukat, most nem főne a fejük épp azok elvesztése miatt. Nyugodt lelkiismerettel ringatózhatnának a hatalom gumimatracán, nem amiatt kellene kapkodniok, hogy húsz ujjal miként tömhetnék be a vészesen puhuló, süllyedő alkalmatosság száz lyukán sziszegve kitóduló levegőt. Nem kellene lázasan gyürkőzniök, hogy még az utolsó héten sikerüljön szőröstül-bőröstül elprivatizálniok az ország fennmaradó hányadát. Persze nekünk, népnek, annyira naivaknak soha nem szabadna lennünk, amennyire azt vezetőink mindig is elvárják tőlünk. Feltételezzük, a választási vitaműsor ellaposítása, ködösítése nem állt távol a szerkesztői szándéktól, csakhogy időközben kiderült, nincs mese. Ebben a teremtett, sima, nyúlós, kovászos homályban nemcsak az ellenzéki pártok véleményei, kritikái szívódnak fel, a kiglancolt MDF-propaganda is áldozatul esik. És a kormányzó párt, bármennyire is szeretné önmagával és megcsappant táborával elhitetni az ellenkezőjét, közel sincs abban a helyzetben, hogy ezt megengedje magának. És akkor valaki felhívta az ő Szabadság téri emberét. Te Gábor, kérlek! – szólította meg egy hang a telefon végén remegő sápadt férfiút. Mondd csak, mi volt ez a szar!? No, persze ez csak naiv, de nagyon rosszindulatú feltételezés. De hát a nép már ilyen. És már csak ilyen is marad.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon