Skip to main content

V, mint vae victis

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
magyar • tévé • szótár


Zsebibabával együtt hisszük, minden népnek, ha kormánya nem is, de televíziója olyan van neki, amilyet megérdemel. Ezt aztán így is, meg fordítva is kikérheti magának, aki csak akarja, de a lényegen ez alig változtat sokat. Mérjünk e helyütt pontosan, és lássuk be: semmit, barátaim, és ez persze nem kevés. Arra mindenesetre elég, hogy így választások táján leeső állal csodálkozhassunk rá a hatalom szemérmetlenül feltárulkozó bájaira. De hát akit a sors abban a különös szerencsében részeltetett, hogy élete javát a négy évvel ezelőtt végelgyengült rendszerben tölthette el, mondjuk Kovács úr (aki huszonannyi év után lecserélte autóját és sok egyebét), nem tud már meglepődni semmin se nagyon. Szóval Kovács úr (nem magyarosított, echte hungaro) ül a képernyője előtt, és enerváltan bámul maga elé. Látja ugyan, hogy egy szakállas, megtört férfiarc mondja a magáét, Feketén-fehéren, (Tv1, szerda, főműsoridő, közvetlen a Híradó után) közel húsz percen át. No, nem mint az MDF fizetett hasbeszélő apostola, hanem mint az objektivitás fáradt bajnoka, de minimum egy Ágnes asszony, aki mossa, mossa… Aztán jön a Panoráma, és mint tősgyökeres külpolitikai műsor leleplezi Kovács úr néhai külügyminiszterének előéletét. Hát igen, mormolja maga elé Kovács úr, aztán néz tovább. És nem akar hinni a szemének, amikor Pégé István vasárnap este, A Hét elprivatizálása során, egy, az autós világban ismert, kézjelet mutat be ország-világ szeme előtt. Merthogy számára már nincs kegyelem, hallja távolról Kovács úr a fátyolos szavakat, merthogy ez a jel, bök nyitott hüvelykjével a föld felé a műs. vez., azt jelenti a rómaiak óta: Jaj a legyőzöttnek, nincs kegyelem. Dehogyis! – üvölt fel Kovács úrban az emberbarát. (Különben is, ezt a nyílt, őszinte arcot évtizedek óta szereti. Szívéhez nőtt, Kovács úr mindent, de ezt a bajuszos műs. vezt. nem cserélné le semmiért.) Dehogyis jelenti a halált! Ez a jel már régóta egészen mást jelent! – pattan fel Kovács úr a fotőjből, hogy telefonon át megvigasztalja Pégét, nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni, néhány tucat ostoba plakát miatt. A lefelé fordított hüvelykujj a férfivilág egyezményes jele, annyit jelent, hogy… gondolja Kovács úr, és leengedi kezéből a telefont. Eh, gondolja Kovács úr, miért zavarjam ezt a szegény Pégé urat, most biztos sok dolga van… Majd a választások után elmondom neki, akkor sem árt majd tudnia…


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon