Skip to main content

Ki áll a gyűlöletszipoly mögött?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
magyar • tévé • szótár


Egyszer egy színpad hátsó traktusának sötétjében láttam működni a szélgépet. Az intézmény közismerten legostobább figurája – a Lajoska – állhatatosan strázsált a henger alakú szerkezet mögött, és csak az ügyelő intésére várt. Talán még a nyelve is kifittyedt oldalt, és mintha a nyála is elcseppent volna, na nem nagyon, csak épphogy egy kicsit, mindenesetre az bizonyos, arcán szelíd alázattal, szemében az együgyű teremtmények tompa tekintetével leste az ügyelő kezét, és szemmel láthatóan megszűnt körülötte a világ. Csak egyetlen dolog létezett számára, illetve kettő. Egyszer az ügyelő és egyszer a szélgép (mert gyengébbek kedvéért mindjárt szükségét érezzük hozzátenni, a kettő még csak véletlenül sem egy és ugyanaz).

Ahányszor csak meglátom a Magyar Félmúlt című sorozat legvégén feltűnni Chrudinák Alajos nevét otthonom ernyőjén, ez a kép ötlik fel emlékezetemben. Jeruzsálem Hőse, A Bibliai Tájak Ostora, Núbia Másfélfarkú Oroszlánja, az MSZMP Rettenthetetlen Igazmondó Alija feltűrt ingujjban áll a Szabadság téren. Előtte a szélgépből összeagyusztált gyűlöletszipoly, és midőn Nahlik testvér derékig kihajolva kirivall az ablakon, hogy „Tekerj bele Alikám, tekerj bele!” És Ali tekerni kezd. És a gyűlöletdinamó jeges sikolya végigsüvölt az Október 6. utcán, végig az Andrássy úton, Miskolcon és Debrecenen át, Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely irányába. Átal a Széchenyiről elnevezett Lánchídon Budára, Sopron, Kőszeg és Nagykanizsa, és végig a Dunán, Komárom és Újvidék felé. „Nyakunkon a tavasz, Alikám! Nyomás! Nyomás!” És Ali nyakán kidagadó erekkel, verejtékező homlokkal teker, ami csak belefér. Teker és teker! Mint egy isten! A verebek kopogósra dermedve fordulnak le a fák üveg ágairól, a kutyák felemelt hátsó lábaihoz ívben odafagy pisi, és a Gellért-hegy felett zölden vacog az alkonyi nap. És ez a szegény aztsetudjamitcsinál már nem is tud leállni. Szegény, szegény Alajos… Nagyon félhet valamiért, ha ennyire kell igyekeznie…

Húzzuk hát összébb a kabátot, és igyekezzünk annyi emberi meleget megőrizni magunkban, amennyit csak lehet. Májusban szükség lesz rá. Végtére is akkor majd, sokak mellett, ennek a szerencsétlen gyűlöletszító Ali babának is meg kell hogy bocsásson valaki…






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon