Skip to main content

Egy gyáva naplója

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


„Ha megütik arcom egyik felét, odatartom
a másikat is. Abból baj nem lehet…”
Én


márchárom/

0954.   Az Állatkertben nem az oroszlán a király, hanem az igazgató.

1037.   Csak a beteljesületlen szerelmeknek van esélye, hogy örökké tartsanak.

1129.    Az emberek a Föld gondolkodó rákos sejtjei.

2326.   A hit és a vallás olyan messze van egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. A kalauzok
           viszont jól élnek belőle, az igaz.

márcnégy/

0905.   Marcus Aurélius arra tanít, hogy ne háborodj fel semmilyen körülmények között.                 
           Felháborító.

márcöt/

1004.   Az emberek jobb szeretik az egyszerű, szimpla gondolatokat, akkor is, ha azok mégoly     
           hazugok és veszélyesek is.

1159.   A szent tehenektől ne várj tejet.

1649.   Egy kisország külpolitikája belügyei és kultúrája közvetlen függvénye.

márchat/

1507.   Ha nem tudsz megérteni másokat, magadat sem fogod soha.

márchét/

1921.   Egy falu, egy város, egy ország, egy nép nem lehet gonosz, de egy ember és az emberiség
           igen.

márcnyolc/

0923.   Ha a tehetség nem talál akadályt, gördít maga elé.

márckilenc/

1130.    Tegnap este elköszöntem egy ismerősömtől. Miközben elfordult, láttam vonásairól leolvadni
            a nyájas mosoly álarcát. Sosem fogom elfelejteni.

1756.    Egy barátnőm szerint gyűlölöm az embereket. Azontúl, hogy tiltakozom, minduntalan azt
            kérdezem, miért kellene szeretnem, mondjon valaki egyetlenegy indokot.

márctíz/

0043.    Ő ott áll, én itt állok. Ha helyet cserélünk, ő ott áll majd, ahol én álltam elébb, én pedig itt
            fogok állni, ahol ő állt az imént. Nem vagyunk felcserélhetők.                       

0050.   Tisztelem a pontot, szeretem a kérdőjelet, de a felkiáltójelet például ki nem állhatom.

0912.   J. V. Sztálin Marxizmus és nemzet című munkájában felteszi a kérdést, mi a nemzet. Ő.
           Bauerre hivatkozva azonnal készen is áll a válasszal: Viszonylagos jellemközösség. A
           hangsúly a szerkezet első tagján található.

1109.   Fekete, arany, kék, sárga, fehér, encián, ezüst… A személyiségeknek színük van. A
           színtelenek életveszélyesek.

1459.   Kevesen tudják. A lelkiismeret nem uszítható.

1837.   A végtelen óceánok, feneketlen tengerek a sós emberi könnyek gyűjtőhelyei.

2114.   A jelképek gyilkos, évezredes versenyfutásában a kereszt vajon hányadik?

márctizenegy/

0923.   Itt kérem, ostobaságból is lehet diplomázni?

1334.   Ha valaki mélyen a szemedbe nézve az etika aktuális problematikájáról kezd beszélni
           neked, ne dőlj be. Finoman, anélkül hogy megbántanád, nyúlj a zsebedbe. Koncentrálj a
           tárcádra.













































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon