Skip to main content

Beszélő hetilap, 11. szám, Évfolyam 5, Szám 11

nwa [Nagy W. András]: Kis magyar detente / Körülírt zuhanás

révész: A bástya árnyéka

Kiss Ilona: Orosz káosz

– avagy a diktatúra kollektivizálása

Konrád György: A megértés stratégiája

Zádori Zsolt: Mit kíván a Magyar Út?

(10–1–2–3–4–6–7–8–9–11–12–5)

Radványi Ákos: Elnök vagy nem elnök…

kőszeg - révész: A kellemetlen parlament

Révész Sándor: A hajlékony Fidesz és a véres orr (II.)

Mécs Imre: Egy hét egyeztetés

–angster: Iskolaviszály

Eörsi István: A háború harmadik éve

Végel Lászlóval beszélget Eörsi István

Ember Mária: Kafka-képek nézegetése közben

Szilágyi Andor: Egy gyáva naplója

Pálfalvi Lajos: Az élet nem „ördögi bohózat”

Józef Czapski (1896–1993)

Szentmarjai József: A novella

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon