Radványi Ákos

Nyomtatóbarát változat

A köztársasági elnök igazsága

A köztársasági elnök álláspontja szerint – eltérő rendelkezés (ejtsd: médiatörvény) hiányában – a médiaelnöki tisztség az államfői kinevezéssel jön létre, és az államfői felmentéssel szűnik meg.[1] Ha más módját is megengedhetnénk e tisztség megszűnésének, akkor ad absurdum létrejöhetne egy olyan helyzet, hogy a köztársasági elnök folyamatosan csak kinevezget, s az általa kinevezett elnököket azután sorra kivágják valamilyen módon, pl. lemondatják, fegyelmi eljárás hatálya alá helyezik őket, közösen megállapodnak velük a jogviszony megszüntetésében stb.

A miniszterelnöki álláspont ugyanis az, hogy a kinevezési törvény csak az államfői kinevezéssel létrejött jogviszony megszűnésének egyik módját, a felmentést szabályozza, a jogviszony ezenkívül megszűnhet számtalan más módon is, s ezekhez a köztársasági elnöknek semmi köze nincs.

Kedvenc példája a kabinetnek ezzel kapcsolatban az, hogy a médiaelnökök is halandók. Azt meg senki nem gondolhatja komolyan, hogy a halottat fel kell menteni. Csakhogy egy jogviszony megszűnhet valamilyen magatartás (teljesítés, felmondás, felbontás, lemondás, közös megegyezés stb.) útján, és valamely jogi tény (értsd: az ember akaratától független esemény) bekövetkezésével (pl. az idő múlásával, halállal stb.).

A jogviszony (melynek minimum két alanya van) azért szűnik meg automatikusan a halál tényével (ha a jogviszonyban kizárt a jogutódlás), mert a jogviszony egyik alanya szűnik meg. Különben is a médiaelnöki tisztség jogokkal és kötelezettségekkel jár, a magyar jog szerint pedig az ember akkor szerezhet jogokat és vállalhat kötelezettségeket (akkor jogképes), ha él.[2] A halállal való példálózás tehát nem gyengíti a köztársasági elnöki álláspontot.

A miniszterelnök igazsága

A miniszterelnöki álláspont szerint Hankiss és Gombár elsősorban közalkalmazottak, ezen belül médiaelnökök, sőt, állami vezetők. Médiaelnöki tisztségüket azzal veszítették el, hogy a miniszterelnök mentesítette őket a munkavégzés kötelezettsége alól (isten veled, törvényesség), közalkalmazotti jogviszonyuk pedig azért szűnt meg, mert lemondtak róla.[3]

Itt elsősorban érdemes fölhívni a figyelmet arra az apróságra, hogy a jognyilatkozatokat a nyilatkozó (és nem a nyilatkozatot hallgató) szándéka szerint kell értelmezni, ezt az akaratot pedig elsősorban a szavak általánosan elfogadott értelme alapján ismerhetjük meg.[4] Gombár Csaba levelében az „f”, „e”, „l”, „m”, „e”, „n”, „t”, „é”, „s” betűk szerepelnek. Ezek a betűk, ebben a sorrendben a „felmentés” szót adják, amelynek általánosan elfogadott értelme a „felmentés”, és nem a „lemondás”.

Feltéve, de meg nem engedve, hogy a „felmentés” „lemondás”-nak olvasható, a kabinet álláspontjának elfogadásához még azt is be kellene látnunk, hogy Gombár és Hankiss közalkalmazott.

Mivel nincs médiatörvény, amely az MR és az MTV jogállását megváltoztatta volna, azok jelenleg állami költségvetési szervnek számítanak, és mint ilyenek valóban tartozhatnak a közalkalmazotti, és nem a Katona Tamás utolsó nyilatkozatában[5] emlegetett közszolgálati[6] törvény[7] hatálya alá. (Ez az egyetlen igazán erős pontja a miniszterelnöki álláspontnak.)

Persze ha Gombárra és Hankissra – mint államtitkárokra – az állami vezetők jogállásáról szóló kormányhatározat[8] vonatkozik (értsd: ha a munkáltató személyét e szabály alapján a kormányban találom meg[9]), akkor az MR-t és az MTV-t országos hatáskörű szervnek kellene tekintenem, és így mégis a közszolgálati törvény vonatkozna rá (Katona Tamás igazsága). Ebben az esetben persze az egész, a közalkalmazotti törvény szerint lefolytatott Hankiss-fegyelmi (jog)szabálytalan.

De, mint minden elméletnek, ennek is van hibája, nevezetesen az, hogy az MR és az MTV nem szerepel a közszolgálati törvény hatálya alá tartozó szervek listáján.[10] Akkor viszont mégsem országos hatáskörű szerv (és ebből következően vezetőjének munkáltatója nem a kormány).

Mindezek alapján feltehető, hogy igazán még a kabinet sem döntötte el, hogy Gombár és Hankiss közalkalmazott vagy köztisztviselő, a hatályos jogszabályok közül pedig mindig azt alkalmazzák velük szemben, ami a kitűzött cél eléréséhez aktuálisan (aznap) alkalmasnak látszik.

A játék kedvéért feltehetjük, hogy Hankiss és Gombár közalkalmazottak, és lemondhatnak arról, hogy közalkalmazottak legyenek, de akkor sem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy erről ők nem mondtak le.

Gombár és Hankiss igazsága

Az elnökök mindketten azt állították, hogy nem kívánnak tovább a Magyar Rádió, illetve a Magyar Televízió elnöke lenni, mert az időközben beállt változások eredményeként lehetetlenné vált az eredeti feladat teljesítése, a rádió és a televízió politikai függetlenségének megtartása. Hankiss így fogalmazott: „Szeretném visszaadni Elnök Úr kezébe azt a megbízást, amelyet 1990. augusztus 1-jén kaptam Öntől a Magyar Televízió elnöki tisztének ellátására.”[11]

A közalkalmazotti jogviszony megszűnésére vonatkozólag tehát egyik elnök sem tett nyilatkozatot. Elnöki tisztségükről „mondtak le”, amiről nem mondhatnak le sem akkor, ha a kinevezési törvényt, sem akkor, ha a közalkalmazotti törvényt veszem alapul.

A közalkalmazott úgy lesz vezető, hogy megbízzák a vezetői feladattal. A vezetői megbízást a munkáltató visszavonhatja.[12] Arról azonban a törvény nem rendelkezik, hogy a vezetői megbízást vissza lehet-e adni. Az viszont bizonyos, hogy a vezetői megbízás megszűnése nem a „munkavégzés kötelezettsége alóli mentesítéssel”[13] következik be. Ha a vezetői megbízást a munkáltató visszavonja, a közalkalmazott közalkalmazott marad, dolgoznia kell, mégpedig az eredeti, illetve a végzettségének és képesítésének megfelelő munkakörben kell őt tovább foglalkoztatni.[14]

A lemondást írásban kell megtenni,[15] írásbeli nyilatkozatról tudomást szerezni pedig csak úgy lehet, hogy az írás megérkezik.[16] Az írás a miniszterelnökhöz 1993. január 19-én érkezett meg egyszer, nem hivatalosan, majd 1993. január 21-én még egyszer, immár hivatalosan, így a lemondási idő – még a kabinet számításai szerint is – március 19-én vagy 21-én járhatna le, de március 6-án semmiképpen.

Az Olvasó igazsága

A sajtószabadság szempontjából nézve a kérdést: nincs arra mód, hogy a végrehajtó hatalom feje mindenféle hajuknál fogva előráncigált indokolásokkal megszüntethesse a közszolgálati média elnökeinek megbízatását, hiszen a közmédia függetlenségét jelenleg az biztosítja, hogy elnökeit a köztársasági elnök nevezi ki és menti fel.[17]

A hatályos jogszabályok szempontjából nézve a kérdést, van mód arra, hogy Gombárt és Hankisst közalkalmazottnak tekintsék, és arra is, hogy ne tekintsék őket annak. Csak – mivel eredetileg nem közalkalmazottnak szánták őket – a közalkalmazotti törvény hiányosságai miatt bármiféle megoldás csak tökéletlen lehet.

Hogy mégis kinek van igazán igaza?

„…több igazság között mindig az üldözött igazság igazabb…”[18]

Jegyzetek

[1] 1990. évi LVII. törvény

[2]  Polgári Törvénykönyv 8. §

[3] Miniszterelnöki Sajtóiroda 1993. március 9-i közleménye

[4] Polgári Törvénykönyv 207. §

[5] Katona Tamás nyilatkozata, megjelent a Magyar Hírlap 1993. március 9-i számában

[6] A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény

[7] A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény

[8] Az állami vezetők munkaviszonyával összefüggő kérdésekről szóló 1077/1987. (XII. 31.) Mt. határozat

[9] 1077/1987. (XII. 31.) Mt. határozat 7. pont

[10] A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervek jegyzéke – 1034/1992. (VII. 1.) Korm. határozat

[11] Hankiss Elemér 1993. január 6-án kelt, a köztársasági elnökhöz címzett levele

[12] 1992. évi XXXIII. törvény 23. §

[13] A munkáltató a lemondási idő egy részére vagy annak egészére mentesítheti [1992. évi XXXIII. törvény 28. § (2) bek.], és a felmentési idő felére köteles mentesíteni [1992. évi XXXIII. törvény 33. § (2) bek.] a közalkalmazottat a munkavégzés kötelezettsége alól. Ez az intézkedés azt a célt szolgálja, hogy a közalkalmazott más munkalehetőséget kereshessen.

[14] 1992. évi XXXIII. törvény 23. § (6) bek.

[15] A kinevezést és annak elfogadását írásba kell foglalni [1992. évi XXXIII. törvény 21. § (1) bek.]. Ez azt eredményezi, hogy a lemondás, felmentés is írásbeli alakhoz kötött.

[16] A Polgári Törvénykönyv 199. §-ara figyelemmel – Polgári Törvénykönyv 214. §

[17] 1990. évi LVII. törvényhez fűzött miniszteri indokolás

[18] Göncz Árpád: Sarusok

• Belföld