Radványi Ákos

Nyomtatóbarát változat

Itt a karácsony, itt az újév. Mindenki ajándékot kap, szerettei körében lehet, és fogadalmakat tehet, hogy jövőre isten bizony új életet kezd.

Csak Iustitia ül egyedül és szomorúan a hideg előcsarnokban. Pedig sok ajándékot kapott. Ebben az évben megkapta a „Jog Második Tartományát”, valamint a TREND-et. Sőt. Kedvence (a Független Bírói Hatalom) mellé megkapta a Végrehajtó Hatalom Befolyásoló Erejét is.

Iustitia persze nemrégiben még azt hitte, hogy ezek nélkül az ajándékok nélkül is ellesz valahogy. Azt hitte, hogy a bíróságok függetlenek, csak a törvényeknek vannak alárendelve. Örült, hogy megszabadult a pártállam kötöttségeitől, megszabadult a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveit előíró NET-határozattól (Népköztársaság Elnöki Tanácsa), és ezzel minden olyan jogértelmezési trükktől, ami lehetővé tette, hogy az igazságszolgáltatás különbséget tegyen állampolgár és állampolgár között, tényállástól, bizonyítékoktól független, politikai elvek alapján.

És akkor jött dr. Boross Péter belügyminiszter úr, aki a Népszabadságban megjelent interjúban nehezményezte, hogy a bíróság a személyiségvédelmi perekben általában helytelen gyakorlatot folytat a kártérítési összegek megítélésében, mi több, azonos mércével méri a miniszterek becsületét más állampolgárokéval. Nehezményezte, hogy a bíróság ilyenkor még arra sincs figyelemmel, hogy a megítélt kártérítési összegeket a sértett miniszterek nem zsebre teszik, hanem társadalmilag elismert célokra fordítják. A hiba persze a pártállamban van, hiszen negyven évig senki nem tanította meg, hogyan kell használni a „jog második tartományát, amiben a nemzeti érdek, erkölcs, az elvont igazság és a jogalkotói szándék sűrítve jelenik meg”.[1]

Nem akart az igazságszolgáltatással fukar lenni dr. Balsai István igazságügy-miniszter úr sem. Folyamatban lévő ügyekben nyújtott azonnali segítséget: a mosonmagyaróvári sortűz ügyészi megítéléséhez azzal, hogy kijelentette, 1956-ban háború volt,[2] a Keleti pályaudvari vasutassztrájk ügyében azzal, hogy felhánytorgatta az ő kedves bíróságának (amelyért olyan sokat tett), hogy milyen döntést hozott első fokon,[3] és Pálfy G. István, valamint Rózsa T. Endre, Győri Béla ügyében azzal, hogy kijelentette, a Chrudinák-ügyben hozott döntésből kivilágló trend vezet a megoldáshoz.[4]

Dr. Balsai István persze nemcsak szóval, de tettekkel is segít. Elsősorban kinevezte a „kormány bizalmát élvező új bírósági vezetőket”,[5] és nem tett előterjesztést négy olyan bíró kinevezésére, akik (nyilvánosságra nem hozott okokból) nem élvezték a miniszter úr bizalmát.[6] Tette mindezeket általában a bírói testület, a bírói tanács véleménye ellenére.

A bíróság „persze független a kormánytól”,[7] de úgy tűnik, hogy a függetlenséget komolyan vevő és annak meg is felelő bírói kar nyűg lett a hatalommegosztásban osztozó „testvérei” nyakán. Igyekeznek ezért „a jog második tartományával”, „trendekkel”, „iránymutatásokkal” és ki tudja még milyen kevéssé finom eszközzel béklyóba verni. Amikor dr. Eörsi Mátyás és ellenzéki képviselőtársai sorozatban kritizálják a minisztereket, és ezen a miniszterek (tárcával és tárca nélkül) sorozatban megsértődnek, amikor a médiaháború során elnökök, intendánsok, főszerkesztők véreznek el. Bizony nem árt, ha a bíróságok „megfelelő szellemiséget” (olv.: maradéktalan politikai lojalitást) sugároznak. Mert ha nem vigyázunk, a jogalkalmazó nem fogja kutatni a „jog második tartományát”, és a végén még a törvény betűjéből – és nem a miniszterek által megidézett szelleméből – megismerhető jogalkotói szándék alapján fog ítélkezni.

Ennyi ajándék ellenére Iustitia mégis szomorú. Egyedül van. Elvbarátai, akik hittek a jogállamiságban, a hatalmi ágak elválasztásának elvében, nem szóltak az érdekében. Nem mondták, hogy a jog második tartományát általában aktuálpolitikai elvek töltik ki (hol a szocialista társadalmi együttélés követelményei, hol az össznemzeti érdek), nem mondtak annyit sem, hogy szelleme legfeljebb a skót kastélyoknak van, nem a jogszabályoknak.

Csak egy képviselő szólt. Zétényi úr az általa szorgalmazott „igazságtételi” javaslatok előterjesztése során a parlament plenáris ülésén – adásidőben – hangsúlyozta, hogy a bíróságoknak igenis szüksége van iránymutatásokra, mert különben az életben nem fogják jól alkalmazni a hatályos jogszabályokat.

Könnyű lesz immáron a bírósági munka. Ugrásszerűen felgyorsul az ítélkezés, nem lesznek többéves ügyek, hiszen nem kell majd küzdeni a bizonyítással, a tényállás-megállapítással, a mérlegeléssel, csak meg kell kérdezni, éppen mi a trend, és már lehet is dönteni. Hogy ezzel éppen a mindenkori hatalom, és nem az igazság győz az ügyekben? Kit érdekel az.

A lényeg a kormánynak megfelelő szellemiség. Ehhez a „szellemi muníciót” készen szállítják. A betáplálásra alkalmas személyt – alkotmány ide, bírósági szervezeti törvény oda – az igazságügy-miniszter választja ki.

Iustitia pedig csak ül az előcsarnokban csendesen. Elmúlik a karácsony, az újév, és még csak ígéretet sem tesz senki, hogy ezután minden másképp lesz. Hogy nem lesznek meggondolatlan nyilatkozatok, amelyeket két-három nap múlva le kell tagadni, hogy nem lesznek trendek és jogalkalmazói irányelvek, hogy mindenki a maga dolgát végzi, a miniszter nem bíráskodik, és a bíró nem tesz úgy, mintha a végrehajtó hatalomhoz tartozna. A szellemidézés folytatódik.

Jegyzetek


[1] Nürnbergi mintájú perekre volna szükség című interjú dr. Boross Péterrel. Megjelent a Népszabadság 1992. október 24-i számában. (Állításáért a belügyminiszter úr az Össztűz 1992. október 29-i adásában megkövette az egész „fiatal jogász nemzedéket”.)

[2] Elhangzott a Békés megyei összbírói értekezlet után a Népszabadság munkatársa kérdésére.

[3] Elhangzott a Fővárosi Bíróság területén működő bírák összbírói értekezletén.

[4] Elhangzott az MDF kecskeméti fórumán.

[5] Lásd 4. lábjegyzet.

[6] Balsai István négy nemje: újabb bírókinevezési botrány (Népszabadság, 1992. december 5.).

[7] Mondta dr. Balsai István a már hivatkozott MDF fórumon.

A cikk miniszterek idézett nyilatkozatai, bírák véleménye és két (Berger Zsófia: A miniszter trendje, Laki N. Péter: Mégis kinek a szelleme) olvasói levél felhasználásával készült.

• Belföld