Skip to main content

Kiket szólítanak meg a pártok?

Vissza a főcikkhez →


Május 8-án, az első választási forduló napján a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet úgynevezett exit poll kutatást végzett. Az intézet munkatársai 63 690 választópolgártól, miután azok kiléptek a szavazóhelyiségből, megkérdezték, hogy melyik jelöltre, illetve melyik párt listájára adták le voksukat. A Medián felmérése alapján a Népszabadság különkiadása 19 órakor, tehát az urnák lezárása után azonnal, nagy pontossággal tudta előrejelezni a választás végeredményét. A vállalkozásnak azonban nem ez a legnagyobb haszna, hanem az, hogy ezáltal bepillantást nyerhetünk az egyes pártok szavazótáborának társadalmi összetételébe. Itt a válaszadók foglalkozása szerint mutatjuk be a hat parlamenti párt támogatottságát. A táblázat adatainak áttekintése révén megállapítható, hogy az egyes foglalkozási csoportok pártpreferenciái között nincsenek drámai eltérések és majd mindegyikben azonos az első három párt sorrendje. Mégis nagyon jellemző a pártok politikájára az, hogy mely csoportokban erősebbek illetve gyengébbek az átlagosnál. Az MSZP nagyarányú győzelmét az első fordulóban az is magyarázza, hogy a diákok kivételével minden foglalkozási csoporton belül meg tudták szerezni a relatív többséget. Az SZDSZ úgy növelheti esélyét a második fordulóban, ha az eddiginél hatékonyabban tudja megszólítani a mezőgazdaságban foglalkoztatottakat és a nyugdíjasokat.

A hat parlamenti párt támogatottsága az 1994. május 8-i választáson foglalkozás szerint (egész százalékra kerekítve)


<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /> 

MSZP

SZDSZ

MDF

FKgP

KDNP

Fidesz

felsővezetők

35

26

11

3

4

7

középvezetők

37

25

9

3

4

7

beosztott értelmiségiek

30

28

11

3

5

10

egyéb szellemi foglalkozásúak

30

27

10

4

5

11

művezetők, technikusok

32

25

8

e

4

10

szakmunkások

33

24

7

9

3

11

betanított és segédmunkások

32

21

9

10

4

9

mezőgazdasági szakmunkások

29

13

8

20

4

8

mezőgazdasági betanított és segédmunkások

25

16

11

17

6

8

munkanélküliek

29

20

10

11

4

12

háztartásbeliek, gyesen és gyeden lévők

25

23

10

9

6

12

nyugdíjasok

32

12

16

12

13

3

tanulók

19

29

10

2

3

25

a választás végeredménye

33

20

12

9

7

7






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon