Skip to main content

[Idézetek]

Vissza a főcikkhez →


Németh Ferenc ezredesnek, az ORFK közbiztonsági főigazgató-helyettesének a nyilatkozata a Heti Világgazdaságban:
„Határozott véleményem szerint a rendőrparancsnokok senkit nem tüzelnek durvaságra, a közbiztonsági főigazgató (Túrós András – a szerk.) pedig – a sajnálatos esetek hatására is – éppen most ad ki egy rendelkezést a fegyverhasználat szabályainak szigorú betartására, a bekövetkezett sajnálatos események részletes, a teljes állományt érintő feldolgozására.” (HVG, 1991. június 29.)

A Magyar Hírlap tudósítása Több jogosítvány – keményebb fellépés címmel Túrós András főigazgató 1991. június 7-én tartott sajtótájékoztatójáról: „Ami pedig a fegyverhasználatot illeti, a szolgálati szabályzatba tavaly beépített szigorításokat kívánják oldani, amit a felfegyverkezve elkövetett bűncselekmények számának növekedése indokol.” (Magyar Hírlap, 1991. június 8.)





Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon