Skip to main content

Beszélő hetilap, 51–52. szám, Évfolyam 4, Szám 50

Iványi Gábor: Pásztorok, pásztorok örvendezve…

Láng László: Eurováz(lat)

1992 a világpolitikában

Révész Sándor: A Csurka-lázadás és az esés görbülete

Interjú Haraszti Miklóssal a médiaháborúról

Radványi Ákos: Karácsonyi szellemidézés

Kőszeg Ferenc: A miniszter is állampolgár

Beszélgetés dr. Szabó Sándorral, a Fővárosi Bíróság elnökével

Solt Ottilia: Harmadíziglen…

Mezei György - Sarlós Katalin: A szegénység iskolája

–efhá [F. Havas Gábor]: Hézagmentes eljárás

Eörsi János: Az utolsó simítások előtt

–t [Solt Ottilia]: Az új számtanpélda

: Létminimum most

–kl– [Kozák László]: Szakszervezeti újságkalauz

avagy kis munkahelyi re-cenzor

Révész Sándor: Bagatellárium – 1992

Komoróczy Géza: Másodlagos antiszemitizmusok

: Téli utazás

Végel László: Villám és gyertyafény

Balla D. Károly: Az én hátam nem híd

Bíró Béla: Prosztokrácia

Gyurovszky S. László: Nóta a gyárcsarnokban

Marno János: (december huszonhárom)

Marno János: (1955)

Tandori Dezső: Milyen gyerek voltam 1944 Karácsonyán?

Szilágyi Andor: Idős Mártonné karácsonya

Tar Sándor: Advent

Ljudmila Petrusevszkaja: Az apa

Hajdu István: Kohn és Kazinczy találkoznak

Nagy W. András: Állóhelyen

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon