Skip to main content

Téli utazás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Fremd bin ich eingezogen,

Fremd zieh’ ich wieder aus.


Idegenként érkeztem,

Idegenként megyek el.
(Wilhelm Müller: Winterreise)


Nem andalító havas téli útra hívjuk az olvasót Schubert dalciklusának idézésével: a Téli utazás két kezdősora nem költészet, hanem a környezetünkben élők fagyos valósága. A szeretethiányé, melyben naponta élnek.

Nem hívhatjuk utazásra olvasóinkat már csak azért sem, mert nem is tudjuk az úticélt. Mit mondjunk, hová megyünk? Jugoszláviába? Rég nem létezik. Erdélybe? Kiejteni se lehet a nevét. Cseh–Szlovákiába? Még néhány nap, s ilyet mondani alkotmányjogi vétség. Pozsonyba? Még a névtábláját is átfestették. Kárpátaljára? Hamarosan csak ukránul lehet leírni, úgy meg nem tudunk.

Erről tudósítottak bennünket egész évben határainkon túl élő magyar szerzőink: Végel László író és esszéista, Balla D. Károly költő és könyvkiadó, Bíró Béla újságíró és lapszerkesztő, Gyurovszky S. László publicista és a Magyar Polgári Párt elnökségi tagja. A Beszélő hagyományaihoz híven az idén is övék karácsonyi számunk Külföld rovata.









Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon