Solt Ottilia

Nyomtatóbarát változat

Az ellenzék költségvetési koncepciói

Mind a három ellenzéki párt nagy takarékossági csomagot állított össze, s gondosan vigyázott, hogy a fontosnak tartott közfeladatok finanszírozása ne növelje a költségvetési hiányt. A központi és dekoncentrált apparátusok költségeit, a kormányzati beruházásokat faragta, hogy ebből az önkormányzatok önálló gazdálkodási lehetőségeit, a vállalkozásokat és az aktív foglalkoztatáspolitikára fordítható (az eredeti kormány-előterjesztésben a végtelenségig soványított) Foglalkoztatási Alapot növelhesse. Egyetlen kivételt tett, legalábbis a Fidesz és az SZDSZ: a Társadalombiztosítási Alap 40 milliárdos hiányát, amelyet a kormány a költségvetéstől függetleníteni akarta, költségvetési hiányként javasolta elszámolni. A művelet mondhatni szimbolikus. Hisz tényleges pénzt az alap hiányának fedezésére a tb nem tud kisajtolni, ezúton a költségvetésből, a hiány mindenképpen fennáll, csak az államháztartás egyik ágából átvándorol a másik ágába. Az államháztartás összes hiánya, vagyis a belső államadósság növekménye változatlan. A 40 milliárd átírása egy másik rubrikába mégis végtelenül fontos: más a felelős érte. Az ellenzéki javaslat szerint az, aki a hiányt ténylegesen előállítja, vagyis a kormány. A tb-alap ugyanis pontosan ennyit fordít a bevételeiből olyan szociális kiadásokra, amelyekre nincs semmilyen befolyása, ami mögött nincs befizetett járulék, ami a mindenkori kormány szociálpolitikájának a része. E varázslatos átírással megvalósulna az unos-untalan „profiltisztításként” emlegetett lépés, s a kormányok nem a tb-alap kontójára tartanák fenn szociális kiadásaik tekintélyes részét. A tb-alap arról gondoskodna, amire való: a nyugdíjakról és az egészségügyi intézmények működéséről, táppénzről. Mivel a tb profiltisztításáról többek között egy tavalyi országgyűlési határozat is rendelkezik, a költségvetési előterjesztésben szerepelt mintegy 5 milliárd Ft, amit a központi költségvetés átutalt volna tb-alapnak szerény törlesztésként, különböző címeken.

Az ellenzéki indítványokat azonban a bizottsági viták során a kormány sorra elvetette, a kormánypártok pedig leszavazták, hivatkozva az ÉT-megállapodásra, ami csakis az említett kormánypárti képviselőcsoport módosításait engedélyezi. A javaslatok tehát az áfa- és adókedvezmények, valamint a családi pótlék növeléséről szóló, szociális indíttatású megállapodások, illetve a költségvetésből fizetett munkavállalók kiharcolt bérnövekedése miatt vállalt kormánytakarékosságot fejezik ki.

Min takarékoskodik a kormány?

Valamelyest kétségtelenül takarékoskodik a kormányzati igazgatási apparátus működési költségein, összesen 1108 millió forint erejéig, ha jól számoltunk. A külképviseletektől azonban 300 milliót, a földhivataloktól 120 milliót, a rendőrségtől 1000 milliót, a honvédségtől 900 milliót, a határőrségtől 500 milliót, a Vám- és Pénzügyőrségtől beruházásra szánt 500 milliót – tehát sokkal nagyvonalúbban faragnak le. A különféle minisztériumok feltehetően fájó szívvel bár, de lemondtak némi pénzről az általuk felügyelt intézmények kárára. Mozgókép Alapítvány: mínusz 100 millió, kulturális mecenatúra, pedagógiai programok mínusz 150 millió, az állam kulturális vállalatainak átalakítására fordítható pénz: mínusz 168 millió, egyházak támogatása: mínusz 80 millió, agrár-felsőoktatás: mínusz 80 millió, árvízvédelem: mínusz 540 millió. Legnagyvonalúbb a Népjóléti Minisztérium volt, amely egész lefaragási kötelezettségét az orvosegyetemek és egészségügyi főiskolák nyakába varrta (mínusz 700 millió), igaz, hogy később finomították az elképzelést: a szociális törvény úgysem születik meg időre, az előirányzott összeget tehát nem kell elkölteni, abból majd kárpótolhatók lesznek az egyetemek. Ám most jönnek az igazán nagy falatok. A Befektetési Alapból lemegy 1 milliárd, az önkormányzatok támogatásából 4,5 milliárd, s ugrik az egész költségvetési tb-támogatás, mind az 5 milliárd. A kormány tehát azoknak az államháztartási ágaknak – vagyis az önkormányzatoknak és a társadalombiztosításnak – a kontójára spórol legszívesebben, amelyek fölött nem ő rendelkezik.

Ki jár rosszul?

A lakosság természetesen, mert kevesebb pénz jut kisebb közösségei által elhatározott települési beruházásokra, mert előbb-utóbb meg fogja fizetni az elmaradt árvízvédelem és a lekopasztott felsőoktatás árát. Ezek a kiadások nem halászhatok a végtelenségig. Ismét megtanulja tisztelni a demokráciát, amikor a hónapok óta meglobogtatott szociális törvényből kiszámított csekélyke juttatások csak nem érkeznek el hozzá. De legkiváltképp a nyugdíjasok és a betegek, mert ellátásuk egyre bizonytalanabb. Az persze nem következhet be, hogy a nyugdíjat ne hozza a postás, hiszen a nyugdíjak kifizetésére szolgáló készenléti hitel korlátlanul rendelkezésre áll, s az egészségügyi intézményekben is fel fog gyulladni a villany, be lehet fűteni valahogyan. Legfeljebb azok nem jutnak be olyan könnyen, akik közgyógyellátásra számítanak, az ennek fejében átutalt költségvetési 1,5 milliárd ugyanis elmarad.

A kiszámítható biztonság pénzügyi alapjaiból, a társadalombiztosítás jövőjéből ijesztő darabokat szakít ki a kormánypártok rövid távú stabilitási érdeke. A tb-alap hiánya nyilvánvalóan nőni fog, ha a hiányért felelős feltűnő lukat tágítjuk, ahelyett hogy foltozgatnánk. Az áfa-, az adókedvezmény- és a béremelési követelmények a mai kedvezményezettek jövőjét eszik.

A politikai játszma groteszk fordulata, hogy a tb-alap kifosztása a szakszervezetek érdekvédelmi harcának eredményeképpen gyorsul fel akkor, amikor a szakszervezetek közötti vagyonmegállapodás megszületésével s annak kormányzati elismerésével elhárult az akadály a tb-önkormányzat megszületése elől, amikor a tb-alap tulajdonosai éppen az érdekképviseletek lesznek. A kormánypártok – s a kormány –, melyek olyannyira vonakodnak a hatalommegosztás minden formájától és mértékétől, meg lehetnek elégedve. Mire a társadalombiztosítás fölötti ellenőrzés monopóliumáról le kell mondaniuk, nem sok köszönet lesz benne. Jócskán megtépázott alapokat adnak át.

E perspektívák láttán a jómódúak bölcsen teszik, ha sürgősen valamilyen magánbiztosítás után néznek. S a nem jómódúak? Ja kérem, most nem nekik áll a világ.

• Beszélő