Skip to main content

Beszélő hetilap, 49. szám, Évfolyam 4, Szám 48

: Amíg még nem késő…!

–lt [Solt Ottilia]: Ki kit győzött le?

nwa [Nagy W. András]: Totem és tabu / Várost a jelképhez! / Tiszta, világos kávéház / Regnum Marionum

Solt Ottilia: Mibe kerülnek a szociális vívmányok?

R. S. [Révész Sándor]: Év végi ismétlés…

–t– [Solt Ottilia]: A Turul szárnyai alatt

Angster László: Pofonmérés

Ítélet a skinheadperben

Szőke Zsuzsa: Ütőemberek

A gyilkossággal vádolt skinhead ügyvédje beszél

–szeg [Kőszeg Ferenc]: Az szégyellje magát, aki rosszra gondol!

Orosz Éva: Privát egészség – közegészség

Révész Sándor: Lakoltathatás

Interjú dr. Gegessy Ferenccel, Ferencváros polgármesterével

–kl– [Kozák László]: A cseppfolyós Hidroplasztik-ügy

Juhász József: A kör sokszögesítése

Takács M. József: McDonald’s go home!

Kiss Ilona: Kiütősdi

Szergej Kozlov: Robbanásveszély?

Szergej Kozlov: Atomfeltámadás?

Bán Zoltán András: „Egyáltalán nem így képzeltem el!”

Hajdu István: Manhattani feles I.

Dalos György: A Schwedenplatz koldusa

Ambrus Judit: Kedves, ne félj, nem lesz semmi baj

– ma is mondtak időjárást –

KC [Kálmán C. György]: Művészet, a mi környékünkön

(Onnan nézve)

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon