Skip to main content

A cseppfolyós Hidroplasztik-ügy

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
ÁVÜ-döntés előtt


40 milliós agy

A nagykanizsai Finommechanikai Vállalatot 1978-ban a Tungsramhoz, majd a Központi Bizottság döntése alapján egy elegáns mozdulattal a kiskunfélegyházi Április 4-e Gépgyárhoz csatolták. A gépgyár is vízkezelő berendezéseket gyártott, és elévülhetetlen érdemeket szerzett a kulcsfontosságúnak ítélt atomerőművi vízkezelő berendezések gyártásában. A kelet-európai piacokon ’89-ig jól szereplő nagykanizsai leányvállalatot azonban a nyugati tőkebevonás reménye belerántotta egy kft.-be. Az Április 4-e GM egy talányos külföldi partnerrel kötött szerződést, aki üzleti ígérvényeket és 40 milliós szellemi apportot hozott a vállalkozásba. Az alapító kiskunfélegyházi cég 60 millió forintot mutatott fel, de e felmutatás után vissza is fizettette magának, mivel jogilag a kft. a vagyont tőle vette meg. Az átalakulás során elfelejtették elkészíteni a vagyonmérleget, az átalakulási tervet, ellenőrizni a külföldi felet, viszont szakvéleményt kértek a szellemi apport értékéről. A felkért iparjogvédelmi szakértő természetesen reálisnak tartotta a 40 milliót, hiszen a rendelkezésére álló becslések szerint a következő öt évben a ráfordítások levonása után is több százmilliós haszna származik majd a kft.-nek a külföldi fél találmányából. Bár az év végi könyvvizsgálói jelentés megállapította, hogy hiányoznak a szabadalmi dokumentációk, a Találmányi Hivatal bejegyzései, továbbá „Az apportlistához semmilyen dokumentáció, műleírás nincs”, a Hidroplasztik Kft. 3,5 millió forintért elkészítette a feltalált vízszűrő mintadarabját. A minőséget ellenőrző szakértői csoport azonban képtelen volt megvizsgálni a mintadarabot. A kísérleteket a kedvezőtlen töltetregenerálási tapasztalatok miatt a második mérés után meg kellett szakítanunk – írták szakértői jelentésükben.

Képviselve

A hajdani 1150 munkásból 1989 szeptemberében, a vállalat átalakulásakor már csak 400-an dolgoztak. A kft. alapítását a kiskunfélegyházi vállalati tanács elvtársi légkörű ülésén egyhangúlag megszavazta a helyi vasasszakszervezettel egyetemben, amely „mindkét kollektíva érdekeit szem előtt tartva” hozta határozatát.

1990 novemberére már sötét felhők gyülekeztek a nagykanizsai Hidroplasztik egén, az alacsony bérek és a csökkenő termelési eredmények érezhetővé tették, hogy a kft. nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Ezért a gyár munkásai megalakították a független szakszervezetüket, hogy kollektív szerződést kössenek a megváltozott körülmények között.

1991 novemberében a független szakszervezet levélben fordult a régió országgyűlési képviselőjéhez a munkahelyek megszűnésének megakadályozása érdekében, utalás arra, hogy a tulajdonosoknak a csőd a megtérülő befektetés. A segélykiáltást indokolta az évi mérleg elkészítése, amely jelezte, hogy a szükségleteken felül lekötött állóeszközök és a szellemi apportra fordított energia „progresszíven rontotta a vállalat jövedelmezőségét”. De a dolgozói kollektíva sejtése sem volt alaptalan, hiszen a kft. 1992. januári taggyűlésén az Április 4-e Gépipari Művek vezetője már csak aziránt érdeklődött, hogy csőd esetén kézhez kaphatja-e tulajdonosi hitelköveteléseit, viszont a 40 milliós szellemi apport leértékelését valamilyen okból megpróbálta elhalasztani. Ez év áprilisában munkásgyűlést szervezett a szakszervezet a kft.-nél maradt 200 dolgozónak. Határozatban nyilvánították ki, hogy a tulajdonosok becsapták őket, de az államot is, mert egymás közötti üzleteiknek alárendelték a kollektíva érdekeit.

Akiknek nem mindegy

A független szakszervezet májusban a vagyonügynökséghez és a tulajdonosokhoz fordult, megpróbálta tárgyalásos úton rendezni a problémát. Azonban a gépgyár igazgatója a szóbeli egyeztetésről készült írásos emlékeztetőt nem volt hajlandó aláírni, azt állítva, hogy az abban foglalt reális menedzselési javaslatok szóba sem kerültek. A szakszervezet azóta tulajdonképpen a csőd menedzselésének feladatát vállalja magára. A jelek arra mutatnak, hogy ez sem az ügyvezető igazgatónak, sem a tulajdonosoknak nem érdeke. A hasonló profilú Április 4-e Gépgyár vélhetően kevesebb atomerőművi megbízatást kap, és az azonos profil mára konkurencia.

A szakszervezet elérte, hogy a kft. taggyűlésén vessék fel az általa javasolt intézkedéseket, a taggyűlés azonban „váratlanul közbejött akadályozó tényezők miatt” hónapokat csúszott, és csak júliusban lehetett megrendezni. A kiskunfélegyházi tulajdonos még mindig lándzsát tört a külföldi befektető mellett, és arra hivatkozva nem kezdeményezte az apport két éve sürgetett leértékelését, hogy a hitelezők szemében ez rontotta volna a kft. megítélését – bár az öncsődöt már márciusban bejelentették.

Az Április 4-e GM eddig 70 milliót kasszírozott vagyonmegvásárlás címén a nagykanizsaiaktól, és továbbra is követel 86 millió forintot, valamint 56 milliós jelzáloggal terhelte meg a céget – bár a kft. költségeihez nem járult hozzá. Nem tudni miért, hiába vette meg a Hidroplasztik a gépgyár szerinti vagyon közel felét, a tulajdonosi jogból nem részesedhetett.

A független szakszervezet nem ismeri el a követelések jogosságát, vezetőjük, Béres Márton szerint a tulajdonosok álkapitalista pózban feszengenek, ami mulatságos, hiszen tudják, hogy nem voltak igazán kapitalisták… Az itt dolgozók szeretnék megvenni az MRP (Munkavállalói Részvény Program) ígéretében a gyárat, mert véleményük szerint nyereségesen is lehetne termelni. Vélekedésükben talán a szomszédos sörgyár példája is megerősíti őket, hiszen ott a tulajdonossá váló dolgozói kollektíva a jelek szerint sikeresen lehel a padlóra került gyárba életet. Információink szerint az ÁVÜ ítéletére nem kell sokáig várni, de arra, hogy a Hidroplasztik-ügy homályos részletei napvilágra kerüljenek, talán nem is érdemes.






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon